A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878
* or dul óp ont ok, Igy-Eiind járt az első .f cavoöáaban В at. h-«Köröm vitában e la átnyúlnak a formaiatok, pcorig ez nom két ember vitája csupán, hanem a helytelen magatartások, téves szemléletek összeütközése. Ugyanigy elsekélyesedik a fordulópont Ható és Lidi jeleneténél, amikor Hato rádöbben, hogy a tszcs-vel való szembe kerülése hogyan veti az ellc-nség soraiba. Ez véleményem szerint a"on a teátrális közlési módon siklik félre, ahogy Lidi Ható előtt leleplezi Misa jelentőségét, mint Hatóval szembeni eszközt. De nagyon jé a fordulat Szíjjárto nagatartásában és igen kitűnő Szijjártó és Lidi jelenetében. Ez ut°bbi nagyon fontos fordulat politikailag: bomlik az ellenség tábora. Ha'tehát a fordulópont kérdését nézzük, abból a szempontból kell vizsgálnunk, ahogyan a szocialista dramaturgia tan it a drámai fordulatok kérdésében. A szocialista drámában a dráma fordulópontjaival mindig egybeesnek a politikai fordulópontok. Ha tehát a fordulópontok elkenődnek, egyben elkenődnek a darab politikailag fontos mondanivalói is. Ezzel a megállapítással távolról sem akarnám azt feltételezni, hogy akár a színészeknek, akár a rendezőnek ez- lett volna a szándéguk. Az elmélyülés hiányáról, alkotásbeli felületességről van itt szó, de lám, kihatásában mégis a politikai mondanivaló mellőzését eredményezi. Persze, néha fontos eseteknél megbukik a helyes rendezői szándák a kivitelezés minőségében. Erre egyik példának azt hozhatom fel, amikor Boziné agitálja'a csoport tagjait a munkábaállásra, A rendező elképzelése ez t a jelenetet a pécsi társulat előadásában jobban bontja ki, mint a Nemzeti Szinház előadása, Boziné igen lendületes, harsány hangon figyelmezteti az embereket kötelességükre, akik közül aztán hol az egyik, hol a másik döbben rá helytelen magatartására és fokozatosan, kicsit szégyenkezve mindannyian eloldalognak. Ez a rendező elképzelése, a megvalósítás azonban a csoportos személyzet mechanikus végrehajtásán megdől, erőtlenné válik. Kétségtelen, hogy itt is a gondolkodás, az érzés, a cselekvés kérdésén, a Sztanyiszlavszkij-módszer alkalmazásán áll vagy bukik a rendezői elképzelés megvalósítása. Épp ugy, mint a darab minden más szereplőjénél is, Igy válik jelentőségében egyenértékű mindenki, aki a színpadon él és mozog, akár szóló szinész, akár csoportos személyzet tagja legyen, л A Vidéki Színházak ünnepi Hete sok meglepetéssel szolgált, Színházi világunk fejlődéséről, izmosodásáról számolt be ez a hát. Nem feladatom a hét folyamán nyert tapasztalatok összegezése, de ha arra gondolok, hogy ez a hét mekkora gazdagságot tárt fel a fővárosi színházak művészei, dolgozói előtt, a főváros közönsége előtt, csak arra a következtetésre juthatok, hogy erősek vagyunk; tehát nincs okunk hízelgésre, udvarlásra, egymás feldi* csérésére. Az ilyesmi csak gyengithet bennünket. Mi pedig tovább akarunk erősödni. Ezért tartottam helyesnek, hogy kertelés nélkül, nyíltan beszéljek annak a színháznak hibáiról és tévedéseiről, amely bennünket egy évvel ezelőtt talán a legszebb előadással ajándékozott meg. Vájjon visszaesett-e a Pécsi Nemzeti Szinház színvonala? Véleményem szerint nem. A Jegor Bulicsov-ot bizonyára ma is olyan kitűnő előadásban tudnák bemutatni, mint -egy esztendővel ezelőtt. Ezt azok a hirek is bizonyítják, amelyeket a pécsi Nemzeti Szinház klasszikus előadásairól, vagy műsoron levő kritikai realista darabjainak színvonaláról ismeretesek. Igy talán inkább
