A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

51 ­arról, lehet szó, hogy a társulat nem rendelkezik megfelelő erők­kel mai tárgyú darabok eljátszásához. Ismétlem, én abban a szerve­zési kérdésben látom a hibát, amelyre már bevezetőmben rámutattam: az erők nem megfelelő csoportosításában. És ha a Szövetség - egyet­értésben a Népművelési Minisztérium színházi főosztályával - ág egész évad tapasztalatát véve alapul a Tűzkeresztséget javasolta a Pécsi Nemzeti Szinház budapesti szereplésére, nyilván ahból a szempontból indult ki, hogy_fotozottan hívja fel a figyelmet a szin­ház egyik gyenge pontjára. Tekintsük ezt figyelmeztetésnek, abban a pillanatban érkezett figyelmeztetésnek, amitor a szinház vezető­ségének még alkalma van ugy vonni le ebből a követ keztètéseket ,hogy az uj évad indulása előtt alkalmassá erősiti együttesét mai tárgyú darabok teljesebb, hívebb előadására. Tisztában vagyok a kérdés összes nehézségeivel, tudom,hogy nem rendelkezünk korlátlanul, vagy inkább nagyon is szűken rendel­kezünk a szükséglethez képest megfelelő erőkkel, de Szendjí elv­társ már láthatta tavalyi gyakorlatából, egyébként erős társulatá­nak ilyen értelmű hiányosságait s még esetleg a nem mai témájú da­rabok előadásainak hátrányára is ugy kellett volna szervezkednie, társulatát kiegészítenie, hogy alkalmasabb legyen mai tematikájú darabok eljátszására. Mi elfogadjuk Révai elvtárs megállapítását azzal kapcsolatban, amit a színész értékeléséről mond. Nem szó­szerint idétve: ez adja meg egy szinész igazi értékét, hogy meny­nyire képes mai embert ábrázolni a színpadon. Ha pedig ezt elfogad­juk és megpróbáljuk egy színtársulat értékelésénél alkalmazni, azt kell mondani, az határozza meg egy igazi együttes értékét, hogy mi­lyen mértékben képes mai életünkkel foglalkozó darabok eljátszá­sára. /Lelkes taps./ KOMOR ISTVÁN s Kedves Elvtársak! Rpviden egy jelenethez kívánok hozzá­szólni, melyről Horváth elvtárs is beszélt, a második felvonás má­sodik képében Ható Ignác és Sohár Lidi jelenetéhez. Azért ehhez a jelenethez, mert ez a darab legfontosabb jelenete, itt van a darab legfontosabb fordulópontja. Azt hiszem, ebben a jelenetben a fel­adatok és a fordulatok helyét nem határozták meg pontosan) véle­ményem szerint hibák vannak a beállításban is, a ritmusban is, •amelyek következtében bizonyos mértékig eltorzul az egész előadás eszmei mondanivalója, A jelenet akkor kezdődik, amikor Zsiga Ven­del és Bajusz Mihály kimennek^ Sohár- Lidi pedig egyedül nrnrad. Már tudja, hogy Ható jön be. Nagyon helyes dolog, hogy odamegy a tü­körhöz, megigazítja magát és felkészül arra, hogy fizikai adottsá­gaival győzze le Hatót. Nyilvánvaló célja az, amit Horváth elvtárs mondott : rávenni, rábeszélni Hatót arra, hogy lépjen be ebbe az ellenszövetkezetbe. Amikor Ható belép, akkor követik el az első hibát. A szövegből is nyilvánvaló, Ható azt mondja: számolni jöttem Lidi a mocökolódásért-, Ugy nyitja azonban be az ajtót és ugy lép be, mint aki nem számolni, hanem a dolgokat kedvesen megbeszélni jött. Nem elég határozott, nem ugy nyitja be az ajtót, hogy attól,ahogy belép, Sohár Lidinek legalább is védelmi állást toll rögtön fel­vennie Vele szemben. Azáltal természetesen, hogy az ajtót nem igy nyitja ki, Sohár Lidi biztonsága egy pillanatra sem rendül meg, sőt végig megmarad az egész jeleneten keresztül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom