A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- £6 Mérhetetlen sok ve-sr-élye-sség van ennek a gyökerében hamis felfogásnak. A rendezőnek, mielőtt az első a#rbuli próbához leül a színészekkel együtt, határozott, pontos, biztos elképzelésének kell lennie arról: miről szól a darab, miért adják elő,mit akar vele kifejezni, milyen díszletben, milyen jelmezben, hogyan képzeli el az- egészet. Azt jelenti-e ez, hogy ez a rendezői elképzelés azután megváltoztathatatlan, hogy ezen tüzön-vizen, minden poklon keresztül ragaszkodni kell? Semmi esetre sem. Azt hiszem, a diktátorrend ező ott kezdődik, amikor saját ötleteihez makacsságból, önteltségből akkor is ragaszkodik, amikor már körülötte mindenki meggyőződött arról, hogy az rossz. A színésszel való gyakorlati munkát én ugy képzelem el, ahogy Gábor elvtára is, aki a színes, gazdag rendezői elképzelésből szembeállít - ha szembe k'oU állítani - egy színes, gazdag színészi elképzelést. És minden egyes művésztől el is várjuk, hogy saját elképzelése legyen nemcsak a saját szerepéről, - mort a múltban óz megvolt, - hanem az egész darabról és a rendezői elképzelésről is. Erre valók az asztali próbák. Mi ezt a próba-módszert a Nemzeti Színházban, alkalmazzuk. Legutoljára igen alaposan a Ványa-bácsinál történt egy ilyen közös munka, ahol a kiinduló pont egyszerűen az volt, hogy a saját határozott rendezői elképzelés mellett a ezcrcplők megvitatták szereposztást, azt mondották egymásról: te ilyen és ilyen egyéniség vagy, cz a szerep pedig ilyen és ilyen, tehát nem tudom, hogy hogyan fogod megcsinálni ezt a szerepet. Vagyis ismerték a színész- egyéniségét- és ismerték azt,hogy az iró milyen feladatot ró a színészre. Igy látták azt az utat, amelyet a ce ját egyéniségtől a szerepig meg kell tenni. Helyes volt-e minden esetben ez a felállított két véglet a színész saját egyéniségén-: к elemzése és a szerep elemzése között? Nem mindig. Ilyen esetben a rendező hozzászól, természete sen nem ugy, hogy ez ellen apelláta nincs, mert tovább is vitatkozhatnak. бе az- alapja minden egyes előadásnak az, hogy a rendezőnek legyen határozott, színes, gazdag, biztos elképzelése..a darabról ée a saját felfogásáról, azt vessék össze a színészekkel kialakult állásponttal és a közös munka során valósítsák meg, . Még egy szót erről a megvalósításról. Részben a szin-• házakbab - de talán Békés elvtárs emlékszik, hogy a főiskolán is én azt a módszert követtem, hogy a főiskolai hallgatók egy-egy jelenet vt megállás nélkül játszanak el először. En nem szólok bele és miután a saját, elképzelésüket megállítás nélkül láthattuk, akkor megvitattuk a többi főiskolai hallgató és a tanár hozzászólásával, Ezután kezdünk csak részleteivel foglalkozni. Ezt- а módszert én а színházban is alkalmazom és nagyon helyesnek t-artom. Farkas Endre elvtársnak hozzászólásával egyetértek, ami a közös munkát illeti. Volt azonban egyyolyan megjegyzése, amely körülbelül abban foglalható össze, hogy a rendező pedig ne legyen átdolgozó,ne legyen dramaturg, ne nyúljon hozzá a darabhoz. Én ezt nagyon helytelennek tartom. Példák sora bizonyítja azt, - elsősorban éppen a kitűnő uj magyar darabok az idei évadban, - hogy a rendezőnek dramaturgnak is kell lennie. A rendező, aki a gyakorlatban akarja megvalósítani azt, amit az iró megálmodott, igen sok gyakorlati tanácsot tud adni az iró к számára és kétségtelen, hogy