A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

eltorzitásának magyarázatára. Mindeneactre egyrészt a darab mondanivalója volt az, amit nem tudtam helyesen b;"!~i11eisteni az akkori kor gondolkozásába és onnan áthozni a mai életbe, másréslat pedig azt hiszem, a darabnak valóban vannak olyan dramaturgiai fogyatékosságai, amelyek engem mint átdolgozót s mint rendezőt állandóan zavartak. Ezekre később még egy pillanatra visszatérek. A Radó-fordítást elég porosnak találtam s abban a formában ma nem lehetett volna szinrehozni. Megmondom őszintén,hogy az eredeti darab sokkal vaskosabb, sokkal bőhumorubb, mint a Radóforditás, és még az a bizonyos "az ég szakadjon rám" is az- olaszból majdnem szórói-szóra való forditás: az ég villáma csapjon rám, - magyarul tulajdonképpen: istennyila. A Rado-fordítást ilyen formában nem lehetett használni. En ugy találtam, hogy a lányok figurája nagyon színtelen s a két lányt nem is lehet egymástól megkülönböztetni, Ezért történt itt a beirás, ami az eredeti téves elgondolás szerint is helytelehül alakult. A Rosaura-kérdés számomra rendkivül nehéz probléma-, volt, Egy pillanatra mégis előre kell ugranom a dramaturgiai kérdésre» A darab második felvonásának közepéig - még a helyes elképzelés szerint is - elég világos Lelio célja. Én ott kezdtem zavarba jönni és kapkodtam a megoldások felé, amikor Pantalone Leliot meg akarja nősiteni. Pantalone erre talál egy házasságot^ a papa ebbe belenyugszik és ő egyedül marad. Elkezd morfondírozni; hogy mit csináljon« Azt mondja: jó, akkor elveszem Rosaurát feleségül. Ugy §reztem, hogy ettől kezdve Lelionak határozottan afelé kellené törekednie, hogy a problémáit megoldja. De mi történik? A következő képben Lelio bemegy a színpadra, Rengeteget törtem azon a fejemet, hogy mi a célja Lelionak, amikor a színpadra jön, mert. rögtön meglátja Rosaurát az- erkélyen 4 Ezt nehezen tudtam kitalálni. Nem tudtuk, hogy amikor belekezd egy szonettbe, akkor Rosaurát azért szélit ja-e meg, hogy továbbvigye a szerelmét, s hogy as apát megnyugtassa, vagy pedig az egészet már elfelejtette. De most jöttek a nehezebb problémák. Amikor a szonettet megmagyarázza, a leány azt mondja: "Kérdezze meg az apámat, mert én magával már többet nem beszélhetek." Lelio erre azt mondja: "Kérem, amikor parancsolja ; mikor találom itthon az édesapjátA leány igy válaszol: "Éppen most, itt jönl" Bejön a papa és erre Lelio megkéri a leány kezét. Az eredeti darab szerint is a papa véletlenül jön be. Nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy Lelio valóban meg akarja-'e kérni a leány kezét, vagy nem, s hogy csak a papa véletlen bejövetölo inditotta-e erre az elhatározásra, vagy sem. A darabban olyasmit mond: most jól odamondogatok a papának, jól kifogok rajta! Megkéri a leány kezét, Ottavio bejön ás ezzel lelepleződik. Most jön a legnehezebb probléma. Ottavio leleplezi Leliot az orvos előtt. Az orvos mindenféle csúnyát к lab ál' rá s bemegy a házba, Lelio ottmarad egyedül és elkezd monologízálni,hogy: bolond leszek holnap elmenni a Ciudettára. Majd elmondja a sírverset. Én ezt nem értettem. Ugy gondoltam, hogy ha Lelio akármilyen cél nélkül is hazudik, amikor leleplezték Rosaura apja előtt, tehát ez a házassági lehetőság is megszűnt, akkor neki mégis azon kellene gondolkoznia, hogyan másszék ki ebből. Az eredeti darabban mindezekből egy szó sincs.