A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 211 megoldásokra, külsősógesebb, nem a belső tartalommal, hanem külső jelek ábrázolásával igyekszik megoldani feladatát. Egészében azonban nem ez a jellemző alakítására. És kitűnő tehetsége képes sé teszi arra, hogy alakításának ezeket a részlet-hibáit kijavít sa. Azt hiszem, hogy Inke Lászlé alakitása körül itt vita fog kialakulni, mert én megfigyeltem és hallottam azt, hogy általában alakitása mindenkinek nagyon tetszett. Voltak olyanok, akik,amikor referátumom néhány kérdés érői beszélgettünk, megpróbálták előre megvédeni Inkét. Én azonban Inkét és Inke alakítását nem akarom megtámadni, hanem szeretném ezt a kitűnő tehetségű művészt néhány olyan hibájára figyelmeztetni, amelyet az elmúlt esztendő óta nem nagyon javított ki. Mit mondott tavaly Both Béla Inke Jakimenko alakításáról ? "Inke László szerepében nem mélyült el. Ez a Jakimenko nagyszerű ember, nem gép. Ennek a Jakimenkonak a barátságáért érdemes harcolni. Miért rohan olyan .embertelenül Inke ? Miért nem nevet ?" stb. Most nem a mult hibáit akarom felhánytorgatni, mert én például nem láttam Inkét Ható Ignác szerepében, amelyet mindazok akik látták, egészen elsőrendű, kiváló alakit ásnak tartottak. Mi tehát az, ami engem ebben az alakitásban a jó összbenyomás ellenére is zavar ? Pontosan az, hogy néhol felületes, indokolatlanul kiabál, sok helyen nagyon durva. Szeretném tudni, meghallgatni itt a vita során, hogy vájjon nem a rendező vezette-e félre, mert nekem az az érzése, hogy ő azt a Pavel Arjocat hangsúlyozza, aki Munteanu párttitkár szerint nem szereti eléggé az embereket* Én azt hiszem, abban a kritikában, amit ő a párttitkártól kapott, legfeljebb az "eléggé", de semmiesetre sem a "nem szereti" a hangsúlyos. És Inke alakitásában egy kicsit a "nem szereti"-re került a hangsúly. Milyen félreértésekre vezet ez a felfogás ? Amikor pél dául Munteanu az első képben invitálja, jöjjön be hozzájuk és azt mondja: "erre tessék, ez a mi a. lakásunk, amott az apámék „laknak" - durván legyint apja nevének kimondásakor. Pedig Pavel mindig ugyanugy szereti az apj-át, még a legkomolyabb konfliktusok közepette is, mint ahogy azt Inke nagyon helyesen mutatja meg például a II. felvonás nagy találkozási jelenetében. Sajnos nemcsak Inke, de a rendező és az átdolgozás hibája is szerintem hogy legszebb jeleneteiben, például a II. felvonásban hangsúlyoz zák a vakság félelmes.ijesztő, betegségi elemeit. Például ilyen mondatokra gondolok: 'Én most miért nem látok ?" - vagy: látni ! látni ! látni !" Mozgása ebben a felvonásban olyan, hogy nemcsak valóságosan ugy jár, ahogy járnia kell annak, aki nem látja a kö rülötte lévő világot, hanem még külön is megmutatja, hogy irae én nem látok, tehát ezért igen óvatosan jer ok, - különösen olyan szobában, ahol esztendők óta él, tehát még a bútorokat és a bútorok helyét is jól ismeri - például a diványt, mielőtt leülne, hosszabban tapogatja maga alatt, amelyet egyébként már a lábával is érez, tehát nyugodtan leülhetne, - mondom mindez egy