A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 212 =» kicsit illusztráló játékmódra vall Az egész alak megközelítésében is valami afféle felfogás alapjait látom, hogy a munkás - vagy hogy ezt a szót használjam, és ebben sz esetben ezt kell használnom, a "melós" - kicsit ..sunyibb hangon beszél é.s nagyobbakat kiabál, mint amilyenek valóságos indulatai és érzései. Hogy In ke László valahogy ebből az irányból akarta megközelíteni néhány ponton - ismétlen nem teljes egészében Pavel szerepét, az is világosan jellemző erre, hogy az első előadáson többizben faternek és mutternek szólította szüleit, ami a szövegben nem fordul elő. A második előadásra Inke ezt elhagyta. Ha ilyen gyorsan fejlődik, akkor bizony nem lehetünk bizalmatlanok művészi felemelkedésének jövőjével szemben. /Derültség./ Általában az első előadástól a másnapi előadásig Inkének is nagyon sok hangoskodás? elmaradt, sokkal mélyebb és átéltebb volt az alakítása, még az a bizonyos mondata is, amelyet a máaodik felvonásban apjának mond el, aki végülis vállalja, hogy lemegy a kohókhoz. Az a mondat, hogy: "hol van apám", a második előadáson mélyebb és igazabb volt, mint az elsőn, ahol ezt a pillanatot nem tudta tartalommal megtölteni. Ugy gondolom, ha végig gondolja szerepét, akkor rá fog jönni, hogy nyugodtan élhet azokkal a nemesebb művészi eszközökkel, amelyek birtokában vannak. Nincs szüksége rá, hogy olyan hatásokat keressen, amelyek nem az átélés és az igazi élet jellemzői. Akkor szeretetreméltóbb, hitelesebb, igazabb lesz alakítása, és ez Inkének nem fog nagy munkájába kerülni. Komoly fejlődést mutat Kovács Mária alakítása Marica szerepében. Kovács Mária játszott az én rendezésemben, mégpedig éppen egy Davidoglu darabban, majd később a "Titkos háboru"-ban, ahol lehet, hogy én „voltam vele türelmetlen, de bizony a szerepet el kellett tőle venni. Szétesett, koncentrálásra képtelen, misztikus hangokkal teli fiatal színésznőnek bizonyult, s most a szegedi szinház helyes káderpolitikáját dicséri az a fejlődés, amelyet Kovács Mária ebben a szerepében mutat. Keményebb lett, határozottabb, bátrabb, és egészében jó alakítást nyújtott. Egyike a legnagyobb reagálásoknak, amit a színpadon láttam, ahogy a tüz felé rohan, először meglátja a tüzet, és a másikat, a felvillanásból veszi észre azt, hogy Pavel bajba került. Farkas József ellenséges mérnökéről is külön kell beszélnünk, márcsak azért is, mert Davidoglu bizony nagyon is direkt módon ábrázolja darabjában az ellenséget. És Farkas József, szemben Károlyi Istvánnal, akinek alakításáról később fogok beszélni» s aki egy kicsit ugy kezelte szerepét, mint nem jól megirt szerepet - ismétlen - szemben Károlyival, Farkas József mindent elkövetett, hogy ezt a' rikitó színekkel ábrázolt, ellenséges alakot való élettel töltse meg. Azt mondhatnám, hogy szinte néhány ponton a szöveg ellen játszott, meggyőződés vezette minden pillanatában, gyűlöletes volt és gyáva egyszerre. Kevésbbé szerencsésnek tartom azonban öltözködésmódját, amely első megjelenésre magánviseli a negativ jeleket, amelyek ugyan - és ezt el kell ismerni - az iró szövegében is az első pillanatban jelentkeznek®