A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 207 =» Pavel: És én most vak vagyok. Silvia: Pavel, Pavel ! Pavel: Nézzem ki anyám az ablakon, Nappal van, vagy éjszaka ? ,••'•> . Silvia: Alkonyat. Pavel: Látja a kéményeket ? Silvia: Tisztán. Pavel: Milyen az egyes füstje ? - balra nézzen ! A két nagy fenyő közötti kémény az, - stb. Ez az eredetiben sokkal szebb, sokkal mélyebb, sokkal liraibl?, nem azt hangsúlyozza, amit ebben a jelenetben, Pavel egész vakságában és vakságának jeleneteiben ä rendező, sőt sok ponton a szinész végigvisz. Azt mondja az eredeti szöveg : Az anyag: Miért keltél fel ? Hallottam, mit mondott az orvos. Pihenj, pihenj, és újra pihenj. Pavel:,; Nem birtam tovább I Rögtön csapolják az egyest. Itt állok bekötött szemmel a főolvasztár talán éppen most megy hátra a csapolónyiláshoz. Sohasem láttad még, hogy bontanak ki egy kemencét ? /:Szájába veszi két ujját és éleset füttyent.:/ Hejhó t Félre о csapolónyilástól. Szúrd le ! Silvia: /ugyanugy füttyent, mint Pavel/ Hejhó I Be az ágyba 1 Pihenj, mert megbúbollak ! Nézd csak az okost ! Mintha mástfk nem fütyülnének helyetted. /Mindketten nevetnek/ Pavel: Látod mama ? Szárnyaszegett madár lettem J Régebben, rhs kinéztem az ablakon, már tudtam, hol tartanak a kemencék. Nézz cs

чк ki mama ! Mondd, milyen az egyes.füstje ? Silvia: Vékonyan száll. Pavel: Fehéresen ? - stb. Szemben tehát az átdolgozással, az eredeti ebben a tragikus és súlyos helyzetben, amelyben Arjoca e percben van, megkeresi a gyengébb humornak és derűnek azt a kifejezését, amely enyhiti a bekötött szemű, szerencsétlenül járt Pavel hangulatát. Néhány mondattal később ugyan ebben a jelenetben az átdolgozásban Pavel azt mondja a telefonba : - és ez talán a legjellemzőbb példa ezekre a naturalista kísérletekre - : "Nevetnék, de az égett bőr nagyon húzódik az arcomon." Ez a mondat például az eredetiben egyáltalán nem szerepel. Mi más ennek a mondatnak az alkalmazása, ha nem valamiféle grand .guignol-ra való törekvés ? Ugyancsak ebben a jelenetben kihagyták az eredetinek azt a jelenetet befejező nemes hangulatát, hogy az anyának az eltűnt és általurk már halottnak hitt- fiatalabb fiu egy versét idézik, amelyet Pavel kivülről folytat: Merész csapással tűzből lépcsőt épit a karja, 4 holnap felé igy lép az acélolvasztár. Es minden csapolással az életet akarja És minden csapolással vígabban gyújt a dalra. Fel ! Fel ! a végső harcra ! Fel harcra proletár !