A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 181 =» Téri és Zen the elvtársak nagyon jók a bordal-jelenetben. Itt mutatkozik meg legjobban Jágo célja. Hiányzik Othelloból a szeretet és a csalódás, amikor megkérdezi Cassiót : hogy tehet­tél ilyet, olyan emberben csalódtam ismét, aki számomra a hűség * és a tisztesség volt. NSgyon jó az első Jago-Othello jelenet. Kitűnően épiti fel ezt a jelenetet Téri elvtárs. Ahogyan Jago hagyja, hogy Othel lo huzza ki belőle azokat a vallomásokat, amiket ő látszólag nem akar megtenni. Nem fáj Othellónak eléggé, hogy Desdemonát szajhának ne­vezi. Nem tudom, hogy miért örül annak Othello, hogy Cassiot le­váltatja. Ez ugyan szükséges, de nagyon fáj Othellonak. Nem értem, hogy Lodovico hogyan jöhet a házból/amikor érkezett, A szomorúfűz dal tetszik Desdemonánál a legjobban, és az utána következő Desdemona-Emilia jelenet, ahol a két-fajta nő, kétfajta világnézet ütközik össze kitűnően. Nagyon tetszik Jago intézkedése ott, amikor Rodrigo kardját előrántja, és 6 cselekszik Rodrigó helyett: kezébeadja az alkalmat. Nem tetszik, ahogyan Emilia észreveszi Desdemona halálát. Ezt elsietettnek ér­zem. Nem érződik Emilia részéről eléggé a családi dráma, a osa­lódás, amely ugyan ugy jellemző rá, mint Othellóra, nem csalódik eléggé férjében. Végül б is kiemeli a debreceni színészek kitűnő szöveg­mondását, ami nagyban hozz áj árult ahhoz, hogy az Othello előadás­nak ilyen sikere legyen. BÁLINT GYÖRGY: Kedves debreceni Elvtársak, Kartársak ! Elsősorban megkö szönni szeretném Nektek azt, hogy bizonyos fokig utat mutattok nekünk a mi színházunk fejlődésének irányában. Elkövettük ugyanis azt a mulasztást, hogy klasszikust csak az év végén mertünk'bemu­tatni, - Molieret. Most látjuk, nem volt elegendő a célkitűzésűnk hogy lehetőleg csak az uj darabok felé fordulunk. A jövő esztendő ben ezen javitunk, mert a klasszikusok ápolása is segíteni fog bennünket abban, hogy a tiszta beszéd területén elkövetett oulasz tásunkat helyrepótoljuk. Tüzetesebben a rendezés kérdésével szeretnék foglalkoz­ni. A Tűzkeresztség pécsi előadásával kapcsolatban én mondottam el, hogyha munkánkban a Sztaniszlavszkij módszer egy tételét túl­zottan emeljük ki, akkor nagy bajokat okozunk a többiek rovására. Ott ugyanis az történt, hogy a szereplők tul sokat gondolkoztak a cselekvés, a beszéd előtt, és azáltal, a lassú tempó miatt, a ritmus elsorvadt és az előadás igy helyenként unalmassá vált. Ezzel ellentétben az Othellonál kitűnően használják a színészek és a rendezők a gondokozásnak és a cselekvésnek ezt az időbeli kapcsolatát. Ennek következtében nem sorvad el sehol a darab lüktetése, izgalma, jó feszültségek, jó fordulópontok fakad nak ebből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom