Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868
62 /Andersen/ : Magda: Andersen: Magda: Andersen : Magda: Andersen: Rikárd: Andersen : Rikárd: Magda: Andersen: Rikárd: Andersen : Rikárd: Andersen : Rikárd: Andersen : Rikárd: feleségem?! Andersen ur!... Ne féljen, ha nem akar mindjárt felelni... Ha gondolkozni akar... Ha pedig nemet akar mondani, ne mondja ki rögtön.... Várjon inkább... akár holnapig... Ebben a pillanatban nem tudnám elviselni... Nem kérek gondolkozás! időt! /remegve/ Ugy értsem, hogy elfogadja a kezemet? Igen... elfogadom... Magda kisasszony! Magda! Azt sem tudom, mit mondjak, /felszól./ Rikárd! Rikárd! Gyere hamar! /futva jön a lépcsőn/ Mi az? Mi történt? /szinte magánkívül/ Nem képezeled. Raa is képzelheted. Olyan fordulat - olyan fordulat - az imént megkértem Magda kisasszony kezét. /dermedten/ Mit?! /erősen ránéz/ És ő igent mondott! Igent mondott! Ugy-e, erre nem is gondoltál! Nem is gondolt erre! Nézze, alig bir magához térni a meglepetéséből. Te - feleségül veszed?! Meg vagy lepve, ugy-e? Kedves János, én én szivemből gratulálok! /Kezet fog vele./ Ев V- önnek is, - Magda kisasszony. /Kezet fog vele./ Kivánom, hogy... hogy... mindig - /Slful a szava./ /ragyogva/ Édes Rikárd, ez a változás nem érinti hozzád való szeretetemet és hiid el, hogy szeretetemmel együtt minden szándékom a régi marad... Köszönöm János, te nagyon jó vagy hozzám. De - most már meg kell mondanom, én is nagy változás előtt állok. Osak nem házasodol meg te is?! Nem! Nem! Nem is fogok soha! Soha! De Ginette nagynéném, aki nevelt, akinek mindent köszönhetek, öreg