Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 63 - * /Pdkárd/: Magda: Andersen: Rikárd: Andersen : Rikárd: Juliette : Kálmán: Mind: Juliette: Andersen : Juliette : Rikárd: Kálmán : Andersen: Juliette: Kálmán: és beteges. Nekem mellette van a helyem... Már be is nyújtottam a kérvényemet, hogy helyezzenek át vidékre.. De hiszen ez /ámulva/ Erről eddig egy szót sem szóltál. Nem akartam szólni az utolsó pillanatig, de most De hát a terveid, a pályád, az egyetemi tanárság Vannak kötelességeink - mások iránt. /А bolt előtt nagy zajjal áll meg a felvonásból már jól ismert autó. Juliette és Kálmán egyszerre lépnek be, ragyogó arccal./ Jónapot! Jónapot! /'bámulnak rájuk./ A bemutatkozás itt fölösleges. Hiszen mind ismerjük egymást. Kedves, jó Andersenem, engedje meg - dr. Józsa ur a vőlegényem. /Szenzáció./ Slső dolgunk volt idesietni... Köszönöm, hogy olyan jó volt hozzám s hogy olyan jó tanácsot adott... Minden a lehető legjobb rendben van.... /megfogja Juliette kezét és megcsókolja/ Én igazán csak jót akartam s boldog vagyok, hogy segítségére lehettem... Az én jelszavam mindig is az volt: Ne hazudj ! I Hogyne, hogyne, persze. /megöleli Kálmánt/ Te boldog ember! Te boldog ember! Azért nem kell mindjárt sirni. Nagyon meg van hatva. Tudniillik, ez már a második eljegyzés, amely nagyon közelről érdekli. Éppen az imént közöltem vele, hogy Zsembery Magda kisasszony nieg én _ jegyesek vagyunk. Mi? Édes Andersen! Hát mégis jól sejtettem! Gratulálok! /Magdához/ Ezt ugyan nem sejtettem! De mégis gratulálok, föltéve, hogy ... /Elkárdra néz és elhallgat, mert Andersen hozzálépett./