Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- бо /hikárd/ : Magda : fiikárd: Magda: fiikárd: Magda : Andersen : Magda: Andersen : Rikárd: Andersen : Magda: Andersen: dolathoz. Én azt hiszem, az sem volna szörnyűbb csapás, ha felgyújtaná a boltot... Persze, kegyedet hivja az élet.... Az élet mindenkit hiv. Csak vannak, akik nem akarják meghallani a szavát. Akik begubózzák magukat az őrültségükbe, a furcsaságukba, a lehetetlenségükbe és siketek maradnak minden szóra. De egyszer mégis csak menni kell - és az ember megy akárhová, csakhogy mozdulhasson már a helyéből! Ohï

0Hga azt nem érti, - soha nem fogja megérteni... Most igasán nem tudom, hogy mire gondol... De azért megértheti, hogy féltem Andersent. /Autótülkölés./ Mi ez? Andersen ur jött viasza. /súgva, gyorsan/ Mondja, Magda kisasszony, komolyan beszélt, vagy csak tréfált? Csitt! Most nem szólhatok. /Andersen belép./ /roppant izgatottan teszi le kalapját./ Mi az, Andersen ur, miért olyan izgatott? Nem csoda! Egészen ki vagy kelve magadból. Ilyesmi még sohasem történt velem. Csillapodjék! /miután leült s megtörölte homlokát/Péteryné magával vitt, hogy mint idegen, közöljek valami fontos dolgot a vőlegényével, amit ő nem mondhat meg neki. Már a lépcsőházban voltunk, amikor egyszerre megáll és igy szól hozzám: Kedves Andersen, bocsásson meg, hogy anynyi alkalmatlanságot okoztam magának, de ez mégis olyan dolog, amit egy idegen nem mondhat meg a vőlegényemnek. Mégis csak én magam fogom megmondani neki. Félóra múlva rendben lesz a dolog s akkor majd fölkeresem magát. Hát ilyenek az asszonyok. Negyedórával ezelőtt itt, ezen a helyen égre-földre esküdött, hogy csak én mondhatom meg a vőlegényének. De ugy látszik, a vőlegényt is titkolja előttem.