Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

/ - 59 /Rikárd/: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: Magda: Rikárd: rázs, amely meg tudna birkózni azzal a mélységes, Őszinte tisztelettel és becsüléssel, amelyet kegyed iránt érzek? ' U /kifejezhetetlen hangon/ Annyira tisztel? \ Talán jó is, hogy egyszer véletlenül négyszemközt vagyunk és én megnondhatom... Hogy mennyire tisztel... \ Es hogy mennyit köszönhetek kegyednek. Tudja, hogyan tűnik fel nekem? Ez igazán érdekel. De ne nevessen ki. Eszembe sem jut, hogy nevessek. A minap megszólít egy barátom. Te Rikárd, te mindent tudsz, - képzelheti, hogy ő milyen keveset tud mi az az Elzevir? - Elzevir? - feleltem én - az az egy tündér. Tündér? Vannak erdei, vizi, légi tündérek, - de Elzevir az más. Elzevir a könyvesboltok tündére, a könyves emberek vigasza és öröme, az ő kárpótlásuk a nőért, akiről lemondottak. Téved, Nodier ur. Elzevir nem tündér, hanem földi leány s azok közül való, akik férjhez mennek, ha megkérik Őket. /bámészan/ Férjhez mennek?! Kivált azok az Elzevirek, akik csak négyheti próbaidőre állottak be. /szédülve/ Férjhez mennek? Magának persze eszébe sem jutott, hogy én férjhez is mehetek? De hiszen ez rettenetes katasztrófa lenne... Hogy érti?... Mi lesz Andersennel? Mi lesz Andersennel? ito igazán nem tudom, hogyan heveri ki. Ugy hozzászokott a gon-