Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 52 - * Juliette: Magda: Andersen: Juliette : Andersen : Juliette: Andersen: Juliette : Andersen

: Oh kérem, csak maradjon. /Leül a pult elé, a széket jó előre huzza, Andersen a pult mögé áll«/ Nagy lépés előtt állok, s maga az egyetlen, akihez jó tanácsért fordulhatok. /diszkréten visszavonult a másik helyiségbe./ Máris szolgálatára állok. /Levesz a polcról egy régi könyvet./ /csodálkozva/ De kedves Andersen, - nem értem... Rögtön meg fogja érteni. /Leül a székre, fölüti a könyvet és olvasni kezd./ Volt egyszer egy igen dus özvegy, ki is elunván egymagában élni, elmene a káplánhoz s mondá neki: Van egy jóképű szoIgalegényem, aki ellátja a gazdaságomat s feleségül kiván engem. Mit tanácsol a tisztelendő ur? Hát maga tudja? /Hátranéz a pénztárba,/ Nincs itt. /Tovább olvas./ Mond viszont a káplány: Menj hozzá! - De akkor б lesz a gazda! - Ne menj hozzá! - Árván hervadozzak, mint sziklán a rózsabokor? Menj hozzá! - De ha megront? - Ne menj hozzá! - De elveszi a szomszédasszont! - Menj hozzá! - S ha megcsal a szomszédasszonnyal? - Na menj hozzá! - Látván pedig a káplány, hogy nem idvesaéges tanács, hanem erős ösztönzés kellene, mondá az özvegynek, hogy hallgatná a megcsendülő harangokat. - Melyeket hallván az özvegy, nagy örömmel felkiálta. Azt mondják: Menj hozzá! .Menj hozzá! Menj hozzá! - Hozzá is mene, nagy kárát vállá, cselédje lőn annak, kinek parancsolója vala. Megátkozza az órát, amelyben ily kajla szándéka támadt s haragos szivvel mene a káplányhoz, kinek szemére dobta, hogy rossz tanácsával megtévesztette. - Nem jól értetted a harangok ezavát, - feleié a káplány. - Hallgasd meg csak, hogy mit csönditenek. Az özvegy újra meghallgatá a harangokat, s most már világosan hallotta, hogy igy szóltak: Ne nu £j hozzá! Ne Menj hozzá! Ne menj hozzá! /Leteszi a könyvet./ Mikor történt ez? /megnézi/ 1576-ban.