Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

/Andersen/: Magda: Andersen: Magda: Andersen : Magda: Andersen : Magda : Juliette: Magda: Juliette: Magda: Juliette: Magda: - 51 ide a boltba, valami átjárt, mint a villám, s én ugy éreztem, hogy sokkal tartozom a sorsnak, vagy a tavaszi szélnek, amely bekergette ide, - s én odaadtam ós boldog voltam, hogy odaadhattam. Maga visszahozta - ós ez még sokkal több volt, mert visszajött ide... Most újra odaadom magának, nem mint szakácskönyvet, hanem mint emléket arra a napra. Nézze meg, ml van beleírva. /olvassa/ 1924 április Зо-án este 8 órakor, örök emlékül Andersen János. Még valami van ott. Négy sor abból a versből, amelyet akkor felolvasott nekem. Elfogadja ugy-e? El kell fogadnom. Köszönöm. /szólni akar valamit, e pillanatban egy autó éles tülköláse hangzik fel a bolt előtt/. /hirtelen fölszabadulva/ Autó. /А boltajtó megnyílik és belép Juliette. Ő csak anynyiban változott meg április 3o óta, hogy most még szebb és ragyogóbb./ /előrejön/ Jó napot. /Kezet ráz Andersennel és rögtön Magda felé fordul./ Zsembery kisasszony, ugyebár, özvegy Péteryné... Még sokkal szebb és érdekesebb, mint gondoltam..• Oh kérem. /kezet fog vele/ Igazán örülök a szerencsének, - a maga szerencséjének, Andersen. Részemről a szerencse, - én már láttam egyszer a nagyságos asszonyt, - egy autóban s már akkor is feltűnt nekem... Igazán, nagyon kedves. Alig várom, hogy jobban összeismerkedhessünk. /Andersenhez./ Kedves, jó baratom, én sürgős és fontos dologban jöttem magához. /egy csomó irást vesz föl és indul a másik helyiség felé/