Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 43 - * Magda: A báró: Magda: A báró: Andersen, Magda: A báró: /А báró/: is a boltban. Ide-oda futkosni, léghuzatban ülni, higyje el, az ember is könnyett kaphat tüdőgyulladást... Majd emlékezzék a szavamra... Maga hozzám képest fiatal..« kövesse a jó tanácsomat... /Magda jön be sietve./ Jó napot, báró ur. /Andersen felé./ Jónapot. /Beül a pénztárba és dolgozni kezd./ Nem haragszik, ha egy pillanatra zavarom? /leteszi a tollat/ Parancsoljon, báró ur. Csak kérek. Szükségem van a pártfogására. /egyszerre/ Mi?! Huszonegy év óta vagyok állandó és szoros összeköttetésben az én Andersen barátommal, aki most egy barátságtalan tényével határozottan veszélyezteti ezt a régi, kedves viszonyt. Képzelje csak Andersen urnák kezébe jutott egy szerfölött értékes Elzevir... Le pâtissier Français... Kegyed is tudja? Annál jobb. Andersen ur merő antikvárius! konokságból nem akarja eladni. Otthon őrzi a lakásán, mint valami ereklyét, vagy szentséget. /nagyot néz, aztán erőt vesz magán./ Ugy-e, hogy furcsa, nagyon furcsa? Ha nem szakácskönyv volna s nein egy boroszlói magánkönyvtárból szerezte volna meg, azt mondanám, hogy ugy őrzi, mint szerelmi zálogot, mint más egy hajfürtöt, vagy szalagot. De hát ez ostobaság, ugyebár és én ezt nem is mondom... Andersen: De hát értse meg, báró ur, hogy vannak könyvek, amelyektől nem tud megválni az ember... A báró: Én enélkül az Elzevir nélkül nem tudok élni, - nem tudok aludni... Hetvenkétéves vagyok; Ez talán az utolsó Elzevir, amellyel az életben találkozom... Andersen: Végtelenül sajnálom, de... A báró: Én a kisasszonyhoz fordulok, aki talán jobban megért engem... Gondolja meg, ez az én utolsó snerelmem... Magda: A báró: Magda : A báró: