Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

- 44 - * Magda: A báró: Andersen: A báró: Magda: A báró: Andersen: Kálmán: Magda: Kálmán: Magda: Kálmán: /akit a báró beszédje nagy izgalommal töltött el s aki alig bir erőt venni magá^Amennyiben én rajtam múlik... Kegyeden nagyon sok múlik. Én tudom, hogy nagyon sok múlik. Higyje el, báró ur, hogy itt a kisasszony sem tehet semmit..• Azt bizza a kisasszonyra, ián is a kisasszonyra biztam, /csititva/ Andersen uraak most ebédelnie kell... Jöjjön. Együtt mehetünk... Mégis az enyém lesz az Elzevir. /már a kalapját vette/ Nem adhatom, bálé ur. Nem adhatom! /Élénken vitatkozva mennek el./ /Magda eltűnődve néz utánuk, leeresztve két kezét. Kis szünet. Az ajtót most halkan, óvatosan, szinte lopva nyitják ki, Magda nem hall semmit, amig egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy Kálmán áll előtte, órával a kezében, amelyet kitart maga elé. Kálmán szintén változott e három hét alatt és csakis előnyére. Ugy látszik, pénzhez jutott valahonnan, vagy tán kölcsönt vett föl, de régebbi, kissé bizonytalan eleganciája tökéletes eleganciának adott helyet./ Csókolom a kezét, de ez mégsem járja. Pont félkettőkor Andersen Jánosnak már semmi keresnivalója a boltban. Most háromfertály kettő mult három perccel. Teljes tizennyolc percig ^csorogtam odakünn. /nem állhatja meg nevetés nélkül/ Bejöhetett volna. A múmiákat csak hanyattfekve szeretem, üvegkaszniban. No hallja! A tizennegyedik században ennek a báró Házynak az ősapja török bég volt, vagy effendi és fiatal lányokat gyűjtött. A koros utód már csak öreg könyveket gyűjt, így lesz a háremből idők folyamán könyvtár. És ezt nevezik történelemnek. Magda: Ne beszéljen ilyen csúnyákat.