Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8868

Andersen : A báró: Andersen : A báró: Andersen : A báró: Andersen : A báró: Andersen : A báró: Andersen: A báró: Andersen: A báró: Andersen: A báró: 42 rakásomon. Most megfogtam, drága barátom. Ön ugyanis azokat a könyveket Őrzi a lakásán, amelyeket olvasni szokott. Ezt ön maga mondotta nekem és nem is egyszer. Egy szakácskönyvből ön se nem főzhet, se nem imádkozhatik. Olvasmánynak sem való. Minek őrizné a lakásán? Mindenkinek van bogara. ügy?! De önnek már egész bogárgyűjteménye van, ha éppen tudni akarja. Ezen a héten már a harmadik nyakkendőt látom magán. Uj ruhája is van, divatos. Egy idő óta fehér mellényt hord... /mentegetőzve, szinte pirulva/ Hát igen, amióta uj kisasszonyom van, magammal is törődhetem. Igen, tudom, az uj kisasszony. Orgonavirággal kezdte, ákáccal folytatja, - Isten tudja mivel fogja végezni. Hiszen már meg sem lehet maradni a boltban. Hogyan birja ezt az állandó ravatalszagot! Azelőtt ételszag volt a boltban, mert mindig Itt ebédel tünk. Szóval: az életrendje is teljesen fel van forgatva és ön ezt helyesnek, sőt természetesnek *йзbpít találja? Magda a penziójában ebédel. Magda?! Az uj kisasszony. En pedig a szomszéd vendéglőben, szépen teritett asztalnál. S virág is van az asztalon, mi?! A kisasszonynak most van az ebédideje? Fákéttőlg. /kiveszi az óráját, megnézi, visszateszi/ Bevárom! kedves Andersen barátom, vannak kórok és nyavalyák, amelyeket fiatalságában könnyen kihever az ember s amelyekbe öreg fejjel könnyen belepusztul. Mire céloz, báró ur? Én? A tüdőgyulladásra. Magától értetődik, hogy csakis a tüdőgyulladásra... Mert látja, ha valaki ötvenhárom éves koráig a boltban ebédelt, az csak ebédeljen tovább