Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 7 I hölgy, A flu : A fiatalember: A hölgy: A fiatalember: A hölgy: A fiatalember: benne el egy kissé, amikor az ajtó megnyilik s belép rajta egy urihölgy, mindjárt utána egy nagyon ifjú legény, aki beteszi az ajtót. A hölgy ragyogó, feltűnő jelenség, merészen, de kifogástalan Ízléssel öltözve. Igazi érett szépség, az öntidatos nők fajtájából, de a korát, kivált igy, esti világítás mellett egyáltalán nem lehet meghatározni. Tapasztalatlan ifjak huszonhatévesnek is vélhetik, szakértők talán harminchatra fogják becsülni, annyi bizonyos, hogy nagyon szép és meglehetősen fiatal. Csupa életkedv, amelyet az előbbeni diák által is emiitett áprilisi levegő nyilván felfokozott benne, de jókedve és jelentékenysége is közvetlen, ösztönös, naiv, nincs benne semmi póz vagy mesterkéltség. Ha máris pontosan tudná az ember, hogy hány esztendős, némi rosszakarattal azt is ráfoghatná, hogy jókedvét és élénkségét talán az öregedéstől való félelem és a fiatalsághoz való ragaszkodás is emeli, de ez a Freud-féle föltevés, amely igen sok öregedő naiva-szinésznőre egész teljességében alkalmazható, ebben az esetben bénának bizonyulna. Ez az asszony a szó legszorosabb és legtágabb értelmében, a legőszintébb módon fiatal s az a húszévesnek látszó ifjú ember, aki vele jött és aki hatalmas orgonacsokrot szorongat a kezében fehér és sötétlila orgonából: a testvéröccsének látszik./ /egyszerre/ Jóestét! /leteszi pápaszemét, amelyből az eddigiek után végérvényesen meg lóhet állapítani, hogy csak olvasáshoz használja/ Jóestét! /előrejön, megáll az Íróasztallal szemben, a fiu kissé hátramarad/ Andersen urat keresem. Üzleti ügyben? Magánügyben, Andersen ur most vacsorál, A hölgy: Ilyen korán?