Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 8 A fiatalember; A hölgy: A fiatalember: A hölgy: A fiu: A fiatalember: A hölgy: Rikárd: A hölgy: A fiu: Rikárd: A hölgy: Rikárd: A hölgy: Rikárd: A hölg^: Rikárd: Mint afféle öregedő ember. /meglepetve/ Ha jól tudom, Andersen ur még nem öreg, legföljebb ötvenhárom éves. /akit meglep, hogy a hölgy ezt tudja/ Éppen annyi. /hirtelen gondolattal/ ön talán a fia? /letette az orgonacsokrot a baloldali kiszolgálóasztalra s könyveket kezd nézegetni, miután leült a pulton kivül álló székre/ Óh nem,, azaz hogy... Ugy értettem, hogy bár nem vagyok a fia, de olyan jó hozzám, mintha a tulajdon fia volnék. Különben ha megengedi... /Bemutatkozva./ ür.Nodier Rikárd, gimnáziumi tanár. Francia? Nem. Latin-görög, /nem érti/ Hogy-hogy? /fölnéz a könyvből, amelynek illusztrációi nagyon lekötötték a figyelmét/ A doktor urnák francia a neve és latin-görög a szakmája. /hálásan/ ügy van. Francia származású vagyok. Régóta ismeri Andersen urat? Ősszel lesz kilenc esztendeje. Hgy barátommal, aki most már kész ügyvéd, betévedtünk ebbe a boltba könyveket eladni. Azóta vagyunk jó barátok. Néha kisegitjük Andersen urat. Most is én őrzöm a boltot, mig ő a Koszorú-kávéházban ozsonnál és vacsorál egy füst alatt s végigbömgészi a külföldi újságokat. /csodálkozva/ Andersen ur nem a családjával vacsorál? /most ő csodálkozik/ Családjával? De hisz nem házas ember! /meglepetve/ Özvegy? Agglegény.