Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

Andersen: A leány: Andersen: A leány: Rikárd: Andersen: Rikárd: Andersen: Rikárd: Andersen: - 56 Zsembery? Rokona talán a közoktatásügyi miniszternek? Hova gondol? Nincs nekem olyan előkelő rokonságom... Hánykor nyitja a boltot? Nyolckor. De a kisasszonyok mindig csak báromnegyed kilenckor jöttek be. Én pontos leszek. /Az ajtó nyilik. Rikárd lép be./ Jóestét! /Most látja meg a leányt s ráfeledkezve, sokkal halkabban, elfogultan ismétli./ Jóestét! Csodálkozol ugy-e? Megengedi? - Dr. Nodier Rikárd, tanár. Zsembery Magda, az uj pénztároskisasszony. /Kezetfognak./ /leesik az álla; alig tud szóhoz jutni/ Sohasem hittem volna. /boldogan/ Én sem. Olyan ez, mint egy álom... mint egy álom. /kis szünet után/ Kisérd előre a kisasszonyt. Én addig lecsavarom a villanyt s bezárom a boltot. /Némi habozás után Nodier megindul Magdával. Mennek egyenesen az ajtó felé, igen lassú lépésben. Andersen szinte meglepő rugalmassággal felszalad a lépcsőn, ott lecsavarja a villanyt, úgyhogy csak az Íróasztalon álló kézilámpa marad égve. Aztán odamegy, azt is le akarja csavarni, de valami eszébe jut. Fölveszi a becsomagolt Blzevirt, amelyet Magda visszahozott, nézi egy pillanatig, aztán a kabátja belső zsebébe rejti. Hamar lecsavarja a kézilámpát is. Az ajtón keresztül a világos utca látszik, a vakablakokon keresztül áttetszik a holdfény. A fiatalok kiértek az utcára. Andersen utánuk megy, halkan fütyürész egy dallamot, Musette áriáját a Puccini Bohémejéből. Látni, amint a boltajtót beteszi s a rostélyt lebocsátja. Aztán az ő alakja is eltűnik a kivilágított utcán./