Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 35 A leány: Andersen

: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Igaz, hogy én már évek óta falun éltem, de azt hiszem, hogy megvolna a kellő kvalifikációm. Végeztem felső leányiskolát, tudok németül, franciául, valami keveset angolul is, - azt hiszem, meg tudnék felelni. .. /szédülve a szerencséjétől/ De ez olyan szerény hely, nem uri kisasszonynak való... Nem is gondolja komolyan, ugy-e? Az igazat megvallva, én orvosi rendeletre jöttem fel Budapestre, hogy kicsit szórakozzak, - más környezetbe kerüljek. De én meggondoltam a dolgot. Fáraszt a meddő élet. Dolgozni akarok. Az orvosok úgysem értik az én igazi bajomat. Azt csak én ismerem. Valami komoly baj? Eléggé komoly, - kivált egy leánynál... Az a bajom, hogy öregedni kezdek. Ne tréfáljon. Mit gondol, hány éves vagyok? Huszonk... Vigyázzon, téves lesz a telefonkapcsolás. Nem huszonkét éves vagyok, - hanem huszonhét, - Legalább is kevés hiján. Akkor is még nagyon fiatal. Budapesten. A falun én már egy pártában felejtett öreg leány vagyok. Hiszen én nagyon boldog volnék... De nem, nem, csak eltemetné magát... Bizza rám. Es hogy teljesen nyugodt legyen, egyezzünk ki négy heti próbaidőben... Én igazán oly hálás vagyok, - de nem is tudom, a feltételek... A részleteket megbeszéljük holnap. Jó? Ahogy parancsolja. Akkor hát megegyeztünk. Most már nincs más hátra, minthogy bemutassam magamat. Zsembery Magda vagyok.