Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867
- 33 A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen : A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány: Andersen: A leány'. visszanéz, a szemük találkozik./ Mintha nem is bolthelyiség volna. Hát mi? Inkább muzeum, sőt egy kissé, - egy kissé Mondja ki bátran. Megbántom. Dehogy. Egy kissé Boszorkánykonyha. Minden olyan furcsa, olyan ódon, divatjamúlt. /némi keserűséggel/ A gazda is. /gyorsan/ Azt nem mondtam. De a sok-sok könyv olyan csöndes, olyan néma, olyan élettelen. /fölveszi a könyvet, amelyet az imént a polcról leemelt voty A könyv? Néma volna és élettelen?... ha az ember egy kagylót tart a füléhez: lélekzeni hallja az egész tengert... Ha egy könyvet tart a lelkéhez: lüktetni hallja az egész életet... Benne van a mult, jelen, jövendő... A könyvben az is él, ami a világban már régesrég meghalt... A könyv: az csoda. /Szünet./ Sokat van egyedül? /Inkább sajnálkozás, mint kérdés./ Tegnap kilépett a pénztáros kisasszonyom. Azóta megint sokat vagyok egyedül. Délben, meg este ugyan be szokott nézni at a két fiatalember, - azaz, hogy inkább csak az egyik. Az a rokonszenves szőke? Az, igen. Rokona? Nem. Sokkal.több. Áldott jó fiu. Csupa tehetség és szerénység. Látszik is rajta. Nagyon szereti. Mintha a fiam volna. Milyen jó ember ön. /Csönd,/ g át mit kapok cse rébe
