Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 13 A jókedvű fiatalember: A báró: Kálmán: A báró: Kálmán: A báró: Kálmán: A báró: Rikárd: Kálmán: nem naivitásával, mert egy csöppet esem naiv, hanem őszinte kedvességével és nyilt nézésével. Azok közé tartozik, akik éppen szerencsés vérmérsékletüknél fogva igazán ketté tudják hasitani életüket: egy hivatalos és egy nem-hivatalos részre. Most a nem hivatalos rész van soron és senkisem mondaná róla, hogy ügyvéd, bár biztos, jó fellépése, határozott beszédmódja megengedik azt a feltecést, hogy az irodában is megállja a helyét. S vannak ilyen lények, akiket nem impregnál és nem formál típussá a mesterségük, hanem akik éppen ellenkezőleg, mesterségükbe viszik bele lényüknek egy csöppet sem hivatalos frisseségét. Szóval: a külseje mindenkit megnyer. S minthogy néha pöröket is meg lehet nyerni külsőségekkel, az is meglehet, hogy előnyös külseje igen jó befektetés. Ez azonban itt nem fontos s még csak annyit kell megjegyezni róla, hogy virág van a gomblyukában, még pedig olyan virág, amely legjobban illik neki s hogy az melyik: ő tudja legjobban./ Jóestét, báró ur! Szervusz, Riki! /megint az -^lzevirt bontogatja, amelyet már begöngyölt/ Nézze: Kálmán öcsém! Mit szól ehhez? /felületesen odanéz/ Szép. Bizony szép! Egy Elzevir! Ah, Elzevir! Nagyon szép. De én csak nyomorult laikus vagyok. Kár. /Kedvetlenül csomagolja vissza./ /leül egy székre, kis kézitükröt tesz maga elé s nyakkendőjét igazgatja/ Hogy zajlik a Kossuth Lajos-utca! Kihajtott az aszfalt! Micsoda virágszálak lengenek rajta! /Egyszerre szimatolni kezd, körülnéz, megpillantja az orgonacsokrot./ Hát ez mi? /idegesen csomagol/ Jánosnak hozta egy hölgy. Lehetetlen, eltévesztette az ajtószámot! /Kivesz egy szálat és lobogtatja./ Gutenberg, Elzevir, Apáczai Cseri János, Schopenhauer, B

ólyai Farkas, Nietzsche,