Dr. Hevesi Sándor: Elzevir; Q 8867

- 14 /Kálmán/: A báró: Kálmán: A báró: Kálmán: A báró: Kálmán: A báró: Kálmán: A báró: Kálmán: Kant, Bergson stb., stb., mit szóltok hozzá! /A báróhoz fordul, aki nagy kinnal befejezte a csomagolást s aki még mindig nem tudja megbocsátani, hogy Blzevirje semminő sikert nem aratott./ Báró ur, jöjjön velem a Kossuth Lajos-utcába, - aztán a Dunapartra, ki a korzóra, ott vannak az igazi remekmüvek, - fűzve és selyemben, a legdrágább luxuskiadások. /undorral/ Az utca nyugtalan, - szagos. Ebben a szimpatikus boltban meg olyanok az emberek, mintha spirituszban ülnének. Kedves ufju barátom... /Leckéztetni akarja./ /közbevág/ Oh tudom! Andersen barátom azt mondja, a könyv életeszencia, - olyan, mint a parföm. Egy kis üveg parfömben egy kis rózsalugas illatozik. De minek szagolgassam én a rózsalugast parfömös üvegből?... /Énekel./ "Oh jer velem, a rózsák nyilnak, a kis lugasba jer velem..." Lesz idő, amikor keresni fogja a magányt. Én!? Kilencvenegyéves koromban, a halálos karszékemen, - mert eszem ágában sincs ágyban, párnák közt halni meg, - azt fogom kivánni, hogy mind a harminchat unokám és megfelelő számú dédunokám ott legyen körülöttem s karban énekeljenek valami szépet Offenbachtól vagy Verditől. Magával nem lehet vitatkozni. Nem, báró ur. Amig együtt laktunk Rikivel, én itt-ott... néha... szóval gyakran hajnal felé vetődtem haza. Riki ilyenmor vitatkozni akart, de én eiptszottam, elénekeltem és eltáncoltam neki az egész aznapi kabaréelőadást, mert ez szegény egész nap csak tanult meg tanitott, tanitott meg tanult. Azért nem hagyta éjjel aludni? Mondd Riki, nem mulattál jól?... /A báróhoz./ Mióta nem élünk közös háztartásban, megint olyan öreg, mint a Biblia. /E pillanatban belép a boltba egy szikár hölgy. Öltözéke a kopottságnak és Ízléstelenségnek meglehetősen