Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

cf De milyen hidegen és megvetően fogadta a lángész ezt a sikert, milyen közönyös volt Rubinstein az őt az egekbe emelő tömeggel szemben! Előrejött, VB chanikusan meghajolt és szemmel láthatóan elfelejtette a fennálló helyzetet, mert közvetlenül a közönség előtt beszédbe elegyedett az egyik, éppen zembe jövő ismerőséve, mintha egyáltalán nem érdekelné az egész lárma, és az izgalom, amelyet mégis csak ő keltett. Amikor a közönség türelmetlen ége és a pultjaikon kopogtató zenészek ivgaira türelmetlensége a végsőkre hágott, és ugy tetszett, hogy a tömeg a köv.tkezŐ pillanatban a türelmetlenség miatt botrányt okoz, engem mint a hangverseny rendezőjót, Rubinsteinhez küldtek, hogy figyelmeztessem, a lelkesedés még nem ült el, és még egyszer meg kell jelennie a közönség előtt. Félszegen tettem eleget a köteles éjemnek, és a következő nyugodt választ kaptam: "Igen... igen, hallom." Más szóval: "Nem kell kioktatnia, hogyan kell bánnom ezekkel." Elnémultam, kvikzadsesc Magamban el voltam ragadd tatva s irigyeltem a lángészt, a lángésztől azt a fennkölt egykedvűséget, amellyel a hirnevet fvgaattr* és a tömeg ilyen tomboló lelkesedését fogadta. Mentemben egy pillantást vetettem az előzőleg lázadó zenészekre; lelkesedésükben Kg túlharsogtak mindenkit. Második találkozásom is volt Anton Rubinsteinnal, és nem tekintve most azt a zer. ncsétlen figurát, amely én voltam i a. or, a.ról szeretnék szólni, hogy ennél a találkozásnál a nagyember olyan tipikus vonásai mutatkoztak meg benne, amelyé kiolthatatlan benyomást keltetté, bennem.