Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

Ez is akkor történt, amikor az Orosz Zenei Tár asóg igaz atója voltam. A cári Nagy Színházban, teljes pompával ünnepelték a Démo

n 2oo. előadását. A Moszkvai társaság szine-java töltötte meg a színházat: ünnepi világítás, neves vendéjek az udvari páholyokban és elsőrendű énekesek még a legkisebb szere« pekben is. Íz istenitelt kedvenc nagyszabású fogadtatása, a zenekar/ tust huz, a kórus és a szólisták is átveszi

1: ezt. Megszólal a nyitány, felgördül a függöny, megkezdődik az előadás. Az első felvonás nagy siker el,végződik, és sok függönnyel. A második felvonásban a zeneszerző láthatóan ideges. Oroszlánpillantása hol azegyik, hol a másik eziné zre löveli, időnként a zenekar egyes tagjaira is. Mozdulatai türelmetlenek lesznek és bosszúsak. A színházean azt suttogják: "Anton Grigorjevicsnek ro sz hangulata van. Valami nem tetszik neki." Abban a pillanatban, amikor a Démon a földből kiemelkedve megjelenik az ottomámon fekvő Tamara mögött, Anton Grigorjevics megállítja a zenekart, igen, megállítja az egész előadást és pálcájával a pultján kopogva, idegesen kiált oda a kulisszák mögött állókhoz: "Már százzzzszor ós xxcx eeeezerszer megmondtam maguknak, hogy..." A többit nem lehet megérteni. Amint később kiderült, a fényszóró miatt történt az egé; z, amelynek a démont nem élőiről, hanem hátulról kellett volna megvilágítania.