Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

4 ZENE Alig oultaael husz éves, amikor egy 3zolid üzletember azt mondta nekem, ahhoz, hogy pozicióba jussato, valamilyen általános hasznú tevékenységet kell az embernek folytatnia: legyen iskolai vagy szegényházi kurátor, vagy akár vároai ülnök, ttől a pillánáltói kezdődött a kálváriám. Minden lehetséges gyűlésre elmentem, éo azon fáradoztam, ho.^y impozánsnak lássak ás fontosnak. Ugy tettem, mintha ávxvktadbftx érdekeibe, miféle szoknyákat és főkötőket va rnak az a^ok háza lakóinak, és xxnáKH a gyereknevelés megjavításénak módszerein gondolkoztam anélkül persze, hogy a legkevésbé is ismertem volna ezt a fontos speciális területet.Megtanultam, hogyan kell nagyon ügyesen mélyértelmüen hallgatnom akkor, ha semmit nem értettem« az elmondottakból, és hogyan kell hatásosan felkiáltanom:"Igen, igen! Majd meggondolom." Megtanultam, hogyan kell idegen véleményeket meghallgatni, majd pe ig igen ügyesen mint a raját véleményeimet kihangsúlyoznom. xátizxVáus Nyilvánosan játszottam el azt a zerepet, h~gy jártas vagyok olyan dolgokban, amelyekről halvény fogalmam 3em volt, ás olyan jól játszottam, hogy elkezdídUtt a versenyfutás azért, hogy beválasszanak minden lehetséges felügyeleti pozícióba, népművelési intézményekbe, és igy tovább. Idc-o ;a rohangáltam, sosem volt időm és mindig fáradt voltam; a lelkemben azonban csak hid get éreztem éi kedvetlenséget és az volt az érzésem, hogy valami teljesen kifacsarodott éo