Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 9 dóan felcsúszó bajusszal ültem a földön és nem fcudtsm hova nézzek, de azt som, hogy tulajdonképpen ml a teendőm. bizonyára más akkor, ha talán öntudatlanulsis, elfogott az ügyetlenségnek és a zavarnak az az érzése, amely a teljesen gondolattalan tétlenségből fakad a színpadon, és azóta is mind a mai napig, semmitől sem félek ugy a sziupadon, mint ettől. A taps után - ami egyébként igen kedvemre való volt - a "Hogy volt!" kiáltásokra új pózba állítottak. Rőzsehakámba gyertyát iugtak és meggyújtatták.. &z ábrázolta a tüzet. Ez a tüz előtt ültem. Kis fatuskót adtak a kezembe és csak ugy kellett tennem, mintha a tűzbe dugnám. " rted? Csak ugy csinálsz, - mintha - de a valóságban nem teszed meg!" magyar'ztók. -^zekkel a szavakkal a legszigorúbban megtiltották, hogy a fát a tűzbe dugjam. "Miért csináljak csak ugy, mintha, mikor valóban a tűzbe dughatom a fát?" A függöny még fel sem ment másodszor, amikor már teli érdelkődéssel és kíváncsisággal, a kezemben levő fát a tűzbe dugtam. Számomra ez teljesen természetes és logikus cselekvés volt. Még természetesebb volt, hogy a vatta lángot fogott és tüz ütött ki. Mindenki izgalomba jöttés si-