Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

/ - 71 ugy állni Jermolova mellett a színpadon, hogy magával ne ragadná a jelenet többi szereplőit is. Meglepetést okoz a Marija NyiVolajevnával valő személyes ismerettség; nem fogja fel a saját nagyságát, és őszintén nem fegja fel. Már csaknem beteges jelenség, amilyen könnyen zavarbahozható és amilyen félszeg és szerény. Uj szerepet ajénlaahk fel Jermolovénak. Marija Nyikolajevna felugrik a székéről, elpirul és rohangálni kezd a szobában, majd megragadja a megmentő cigarettát, ideges mozdulatokkal rágyújt és közben mély hangján, szaggatottan ezt mondogatja: "Hogy képzeli! Uramisten! Hogy játszhatnám el?! Egyáltalán nem nekemvaló szerep. Miért foglalkozhék olyan dolgokkal, amelyekhez a legkevésbé sem értek? Hét nincs elég fiatal színésznő rajtom kivül* Mit akar tulajdonképpen?" XXX Mindazok a nagy színészek, akiket itt néhány vonéscal megrajzolni igyekeztem, mine színészi életükkel, mind pedig magánéletükkel hozzásegítették, hogy megteremtsem azt a szinészideált, amelyre egész művészetemben törekedtem, és lényegesen hozzájárultak művészi és etikai nevelésemhez is.