Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 7o vedéllyel, olyan mozgékonysággal, amely már az ide-oda szaladgálás, sőt, néha a szinpad egyik végétől a másikig valő rohanás hatáBát súrolta, szenvedélyei vulkánikusán, a végsőkig felfokozott

an törtek elő és azzal a csodálatos képességgel rendelkeztek, hogy őszintén sirt, szenvedett és hitt a színpadon. Marija Nyikolajevna külső adottságai sem voltak kevésbé jelentősek. Gyönyörű arca volt, elragadó szeme. Vénusz-termete, mély-meleg hangja, kecses volt, harmónikus és ritmikus még a legszélsőségesebb nyugtalanság és szenvedélykitörések pillanataiban is, végtelen báj uralkodott rajta és színpadi hatásaik még a hiányosságéit is előnnyé változtatta. Minden mozdulatát, szavát, cselekvését - mégha szerencsétlenek és hibásak voltak is - bevilágította valami meleg és puha, vagy lángoló belső érzelem. Mindezen előnyök mellett a természet valami egészen rendkívüli érzékkel ruházta fel a lelki finomságok iránt. Mint a női lélek kitűnő ismerője, mindenkinél jobban értett Haz örök asszonyi" bemutatásához épp ugy, mint a női sziv könnyekig megható, borzalommal eltöltő és a nevetségességig komikus belső indulatainak az ábrázolásához. Milyen sokszor kényszeritette ez a nagy színésznő a nézőket, kivétel nélkül mindegyiket, hogy elővegyék zsebkendőjüket és letöröljék kibuggyanó könnyeiket. Magávalragadó hatásának erejét csak az Ítélheti meg igazán, aki játszott vele a színpadon. Jómagam akkor részesültem ebben az örömben, megtiszteltetésben és élvezetben, amikor Nyizsgij-Novgorodban A hozománynélküli menyasszon

y Paratov-szerepében léptem fel vele. Felejthetetlen előadás, én is ugy éreztem, hogy percekig zseniális voltam benne. És ez cseppet sem meglepő: egyszerűen lehetetlen