Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 66 "Az orvos kiált: 'A következőt kérem!' - Az asszony bemegy a szomszédos szobába, a cékmókját magával viszi. -,Na, mi » a baj, anyőka?' Kérdezi az orvos. 'Hol fáj?' - "Lenyeltem valamit." - 'És mit nyeltél le?» - "2gy tüt nyeltem le." 'Nagyot?' - , Nos ilyesmit', és tiz-tizenöt centiméteres hosszúságú tüt mutat.'Már rég halottnak kellene lenned, anyóka, ha ekkora tüt nyeltél volna le! - »Miért haltam volna meg? Hiszen élek!' - Na, és mik a panaszaid?' - 'Nyomást érzek. Itt nyom, itt szúr' - mutat az öregasszony a teste különböző részeire. - 'Nos, akkor vetkőzz le!' - mondja az orvos és kimegy a szobából. Az öregasszony vetkőzni kezd. Először leveti a bundát és a fejkendőt, aztán lehúzza magáról a blúzt, a szoknyát, az inget és nekikészülődik a cipője levetésének, de nem éri el a lábát - útban van a hasa. A padlóra i ül tehát, leveti előbb az egyik, aztán a másik cipőjét, lehúzza az egyik harisnyát, a másikat, a lábfejével segit hozzá. Anyaszült meztelenre levetkőzve, fel akar állni, ez azonban nem sikerül. Végül mégiscsak feláll, leül a székre, összekulcsolja a kezét és üldögél." valóban És én ugy láttam, mintha XÜHX egy meztelen asszony ülne előttem. Nagyezsda Mihajlovna egyik speciális tulajdonsága volt az a csaknem gyermeki rarrckaisjreág* ártatlanság, ami minduntalan egészen váratlan formában jelentkezett. íme egy eset az életéből, amely nagyon világosan mutatja ezt a tulajdonságot, de nem kevésbé mutatja kitűnő megfigyelő tehetségét is a karakt

erszinésznő számára elengedhetetlenül szükséges adottságot. Nagyezsda Mihajlovna