Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 62 Észrevették már, hogy a színház életében léteznek az egyhelyben állás olyan hosszú, fárasztó periódusai, amikor nem bukkannak fel sem tehetséges drámaírók, sem tehetséges színészek? Utána azonban a természet, teljesen váratlanul, egész társulatot köp ki és ráadásként még egy drámaírót és egy rendezőt is; mindezek együtt nxal megalkotják a csodát, a színház korszakét. Az őket körülvevők folytatják a korszakalkotó müvet, ápolják a hagyományokat és átadják a következő nemzedéknek. A hagyomány azonban ve zélyes. Változik, mint a Kék Madár Maeterlinchnél, mesterséggé válik, és csak egy piciny, de éppen a leglényegesebb magocska marad fenn és hullik magként a színház uj korszakának termékeny talajába. Ezt a termést is rábízzák a soronkövetkező nemzedékekre, és ez a termés is elvész a maga utján, de megmarad az a kis részecske, amely eljut a .agy világjcincstárba, minden még meg nem született művészet mentsvárába. Igen, az orosz színház életében rendkívüli társulatokkal találkozhattunk. Scsepkin korában az élet nagy színészek egész sorát hozta létre; Karatyigint, Mocsalovot, Szosznickijt, Sumszkijt, Szamarint, Szsmojlovot, a Szadovszkijókat, Nyikulina-Koczickáját, Sivokinijt, Akimovot, a Vas iljeveket, a nagy Martinovot, Nyi;ulinát. Egyesek közülük, mint például Scsepkin és Szamarin, életüket mint egyszerű cselédek kezdték, irni-olvasni sem tudtak. Műveltségűket a saját erejükből kellett megszerezniük. Később mégis Gogol, Bjelinszkjj Akszakov, Hercen, Turgenyev és mások barátságára érdemesültek. Valamivel később az élet megszülte a tehetségek másodi- csoportját, ide / m m I B^M I II