Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 59 A pap is igRH rendkívül furcsa ember volt - naiv különc, őrái a mi számunkra már elwve a latin- és görög leckék elkészítésére szolgáltak. Hogy az öreg figyelmét eltereljük és az óráját szabotálhassuk, az egyik osztálytársam, nagyon okos és olvasott fiu, közölte a pappal, hogy nincs isten. "iái? Mit mondasz? Vess keresztet!" - rémüldözött az öreg, és nekifogott az eltévelyedett oktatásának és megtérítésének. Látszólag eredményesen és még örült is a győzelmének, Ekkor azonban elhangzott az uj, az előzőnél sokkal istenkóromlóbb kérdés és a szegény pásztor ismét kötelességénekk tartotta az eltévelyedett lélek megmentését. Ezzel aztán el is telt az egész óra. Ügyessége és buzgalma jutalmául osztálytársunk a másnapi reggelinél több máspástétomot kapott. Az érettségi vizsga nagy-n szigorú volt. Legjobban a görög és latin Írásbelitől féltünk. A vizsga az épület egyik nagy, régi körtermében folyt. Az érettségizők, többnyire tiz-tizenöt növendék, az e.ymástól távol felállított egyszemélyes padokban ültek. Hogy minden egymásról való leírást megakadályozzanak, csaknem minden pad elé egy tanárt állítottak, vagy mósValaki felügyelő személyt. A terem közepén, hosszú asztal mellett ültek az igazgató; az inspektor, a szaktanár, egy tanársegéd és még mások. És ennek ellenére, végülis, minden növendék kivétel nélkül az egyik osztálytársunk dolgozatáról másolta le a sajátját, mindannyian sgy pontosan ugyanazt a hibát követtük el. Az egész kollégium törte a fejét, hogy megfejtse ezt a művészi mutatványt. Utóvizsgát akartak tendezni,