Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 59 is egészen hihetetlen dolgok fordultak elő, de másmódon hihetetlenek. Néhány héttel megérkezésünk után történt például a következő eset: az inspektor, szép ember és ismert szivrabló, körbejárta a növendékek hálószobáit. Hirtelen az egyik növendék - valahol Keleten volt a hazája - fahasábban a kezében az inspektor mögé ugrott, és a fadarabot azzal a szándé' kai, hogy lábát törfte; a feljebbvalóhoz vágta... Az ügy, szerencsére, csak zuzódással végződött. Az inspektor hosszú ideig sántikált, a növendék pedig áristomban ült. Az esetet azonban elpalástolták, mert nőügy is bonyolította a dolgot. Máskor, az egyik osztályban, a tanítás kellős közepén, harmonikaszó és tompa, mintegy távolról csengő ének hangjai hallatszottak. Először nem törődtéc vele, azt hitték, az utcáról jön. Később azonban rájöttek, hogy a hangok az osztály mellett lévő kamrából jönnek. Felfedeztek egy részeg diákot, oda rejtették, hogy kialudja magát. A tanárok között sok volt a furcsa külön*. Az egyik például minden alkalommal másképpen lépett be az osztályba. Az ajtó hirtelen kicsapódott, és ixben átrepülve az osztályt, egy notesz kötött ki a katedrán, az, amelyet a tanárok osztályzatok és megjegyzések bevezetésére hordanak maguknál; csak azután lépett he a tréfacsináló. Máskor ugyanez a tanár, váratlanul, már csengetés előtt bejött az osztályba. Mi még nagyban garázdálkodtunk, és nem ültünk a helyünkön. Összerezzentünk, a padjainkhoz xxs rohantunk; a tanár azonban pillánvtok alatt újra eltűnt és csak nagy késéssel jött vissza az osztályba.