Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026
- 57 újra. Aztán valamiféle szidalmat szórva, amit senki sem értett, ugyanugy nem hallhatóan siklott ki az osztályból, mint ahogy bejött. Máskor, a nagy szünet kezdetén, amikor a legmagasabbra csaptak a gyermeki szabadságvágy hullámai, mint vateai kísértet siklott elő az egyik ajtóból, amely mögött megbújva várta, hogy arra haladjunk. Akkor aztán először valamelyik egyedülálló magánhangzó köpködésébe kezdett, ehhez kapcsolódva pedig a következőt hallottuk! "Eeeeeeeb... niiiiii!" Ez azt jelentette, hogy mindannyian ebéd nélkül maradunk, hogy mindannyiunktól megvonja az ebédet. Az ebédlőben levő helyünkre vezettek bennünket, ott azonban állva kellett végignézn nk a többiek étkezését. Tiltakozásuk jeléül, az ebédlőben levők közül sokan küldtek a saját asztalunkról pástétomot,... és mindenféle édességet nekünk; ilymódon a büntetés élvezetesebbé változott. Mégis, mind a mai napig elevenen él bennem a büntetés fonnájávai és a gyermekek megcsúfolásával szemben érzett gyűlölete, nem is fogom* elfelejteni, amig csak élek. A legsemmibb okokból, a tényállás minden felderitése nélkül zárták a gyerekeket áristomba. Az éristomban patkányok voltak. Olyan hirek ia jártak, hogy szántszándékkal tartották ott őket nyilvánvalóan pedagógiai célzattal, a büntetés hatékonyabbá tétele érdekében. Az oktatás főleg a latin kivételek fejünkbe verésében és a szöveg fc va mx g bemagolásában merült ki. Nemcsak a költő eredeti szövegét kellett asvgtHiáiinBKk megtanulnunk, hanem az igazán zagyva orosz forditást is. íme egy kis példa az effajta könyvnélkül megtanult fordításra. Az Odysszeuszban egyhelyütt az áll, hogy "a
