Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 52 lózott, valóii turbán volt a fején, oldalán pedig drága kardot ugyancsak muzeumi darabot viselt. A kegyelemkenyerünkön élő öreg szürkénken lovagolt, amely zonban, magas kora ellenére, mit sem veszített az egészből. Baldachinként g bojtokkal, rojtokkal és bársonyra varrott aranyhímzéssel díszített ernyőt tartottak a feje fölé. \ A teraszon, a nagy tér előtt, ahol a hadsereg szokott gyakorlatozni - mint a meoében - keleti szőnyegekkel- és szövetekkel iiszitett trón termett. A teraszra és a trónhoz vezető lépcsőt is szőnyegekkel boritottók. Valahonnan zászlókat kerítettek, sietve feldíszítették velük az erkélyt. A sah magas méltóságára való tekintettel, egyetlen lépést sem tehetett gyalog, ünnepélyesen leemelték tehát a lóról és a trónra ültették. Azonnal felismertük benne az unokabátyónkat. Megkezdődött a gyakorlatozás. Diszmenetben vonultunk el a sah előtt, aki bősz arccal érthetetlen szavakat kiabált nekünk, nyilvánvalóan perzsa nyelven kellett hangozniuk. A kiséret valamit énekelt, térdet hajtott és rendkivül szertartásosan lépkedett a trón körül. Ez a csupa ünnepélyesség teljes izgalomba hozott bennünket. , Most megkezdődtek a hadgyakorlatok. Elmagyarázták meg nekünk a két harcoló hadsereg helyzetét, asdgc a stratégiai feladatot, majd kijelölték helyünket, végeztünk, lesóllósba helyezkedtünk, kirohanó okat eszközöltünk, mig végülis elérkezett az igazi csata. A helyzet ünnepélyességétől feltüzelve, nemcsak tréfából verekedtünk egymással. Már sebesültünk is volt,