Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

Bemutatnak minket; számunkra azonban a nagy, tágas teremben semmi más nem létezi , mint az aranybélványunk - a Nagy Szinház, A világitógáz szaga - akkoriban ezzel világítottak a cirkuszban és a színházban - mágiku varázzsal hot rém. Ez a szag, ös zekapcsolódva a színházról alkotott elképzeléseimmel ás az átélt színházi élvezete-kel, ködbeboritotta az agyamat ós raél

y nyugtalanságot váltott ki bennem« A hatalmas terem a lent, fönt és még az oldalakon is elhelyezkeiő ezerfejü tömeggel, a színjáték megkezdéséig és a szünetben is állandóan hallható zümmögés és mocorgás a nézőtéren, a hangszerek hanga, a lassan elsötéte Ő nézőtér, majd a zenekar első hangjai, a felgördülő függöny suhogása, a hatalmas színpad, amelyen az emberek oly kicsinyeknek látszottak; süllyesztők, tüz, hullámzó tenger festett vászonból, süllyedő hajó, tucatnyi kisebb é3 nagyobb szökőkutak igazi vizzel, a tengerfenéken uszó halak, hatalmas bálnák - a 1í lkese éetől hol elpirultam, hol elsápadtam, elöntött a vexriték, könnyekbe törtem; de egészen sajátos borzongást éreztem, amikor az elbájoló balerina szabaűonbocsátását kérte a mogorva kalóttól. Szerettem a me.ót és a szerelmi történeteket megelevenítő balettet, Akkorif felfogásom szerint azonban a balettben a legunalaiasabbak és teljesen fölöslege ck voltak a táncok. Ha a balerinák pózba álltak a számúhoz, nekem mór elegem is volt. Egyetlen táncosnő sem volt mérhető Donna Elvirához a cirkuszban. Persze kivételek ic akadtak. Jó i merősünk volt akkoriban apóm egyik barátjónak a felesége, pritoabalerina. Büszkévé