Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 31 tett az a tudat, hogy személyes icmeretségben vagyok egy hírességgel} aki olyan színházakban lépett fel, mint a Nagy Szinház és akit sok ezer e ber figyelt és csodált. Egészen közelről láthattam, sőt beszélhettem is vele, mindenki más p.-dig csak távolból csodálhatta. Eenkisea hallotta például a hang át, én viszont hallottam. Senki sem tudott az életéről, nem ismerték a férjét, a gyerekeit - én tudom az életét és ismerem a családját. Még no t is: mindenki számóra "Ada kisasszony" ő, a baléttprimadonna, nekem azonban 3 áadásul ismerősöm is. Ezért adóztam tisztelettel az ő táncainak. Az ös. zeggyüttes felléptekor azzal foglalatoskodtam, hogy a színpadon ide-oda suhanók között felfedezaam mási ismerősömet, a tánctanáromat, és mindig újra és újra elcsodálkoztam, hogyan tudja emlékezetében tartani az ugrósokat, pas-kat és mozdulatokat. Na^ boldogságot okozott nekünk, ha a szünetben végigszaladhattunk a folyosókon, termeken és a számtalan előcsarnokon, harsogó trappolósunk ugy hangzott ezekben, mint a tetőről visszaverődő visszhang. hétköznapokon néha-néha előadt nk egy balettot. Vasárnapot rááldozni? Lehetetlennek ta tottuk. A v sárnap egyedül és kizárólag a cirkuszé. Kukina nevelőnőnk volt a balettmestor, és szolgáltatta a zenét is. Az ő énekére játszottunk és táncolt nk. A bale t cime: A najád és a hálás " volt. Nekem egy csöppet sea tetszett, mert szerelen volt benne és csókolózni is kellett, ez pedi kínos volt ax számomra, szégyeltem magam. Inkább agyonverni vagy m-gmenteni valakit, szembeszállni a halállal vagy kegyelemért könyörögni. A fő baj azonban az volt - hogy -