Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

18 A többit nam tudom. Hirtelen az elülső bejárat előtt álltam 03 meghúztam a csengőt. A kapus azonnal ott termett és beengedett. Természetesen állandő készenlétben volt és várt. Az előszoba ajtajában apám alakját láttam elsuhanni, fentről a nevelőnő nézett le. Hazatérésem még az én számomra is váratlan volt, és először nem tudtam dönteni, mit is tegyek: maradjak-e továbbra is makacs, é3 csináljak ugy, mintha csak felmelegedni akarnék, aztán pedig menjek ki újra a lóistállóba a pejlóhoz, va£y valljam be egyenesen, hogy félek és vereséget szenvedtem? Annyira elégedetlen volta az imént átélt bátortalanságom miatt, hogy mór én sem tartottam hősnek magam, .zen kivül pedig kinek játiczaz tovább a komédiát, mikor ezeamelláthatóan senki sem gondolt mór rám? - Annál jobb! Én sem gondolok ró töobé! Levetkezem, és kis idő araá elteltével egyszerűen bemegyek a szobába. így is tetem. Senki sem érdeklődött a pejló ixp.uk utón - bizonyára ö iszebeszélLek.