Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

CIRKUSZ Még mélyebben vésődtek lelkembe a késői gyermekkor érzésvilégára vonatkozó emlékek. A művészet iránti éhségemet jellemzik és az összefüggő élményeket. Gyermekkorom külső körülményeit kell csak emlékezetembe idéznem, és már gyerek vagyok újra, eltöltenek a régtől ismert érzések. Itt vannak az ünnepnapok előestéi és reggelei. Előttünk a szabadság napja: holnap ráérünk későn felkelni és teli örömmel nap vér ránk. Az ünnepnapokra feltétlen szükség van, ezeken gyüjtünk erőt az előttünk álló örömtelen iskolanapok és unalmas esték hosszú sorához. A természet azt követeli, hogy az ünnepnapokon jókedv uralkodjék. És mindenki, aki ezt megakadályozza, haragot« és hasonló roc; z érzéseket ébreszt a szivünkben; de gyöngéd hálát arat, aki hozzésegit bennünket. A reggelinél szüleink bejelentik, hogy ma a nagynénit kell meglátogatnánk /unalmas, mint minden nagynéni/, vagy ami még rosszabb, hogy a reggeli utám vendéget kapunk - a nálunk kevésbé kedvelt unokatestvérek jönnek hozzánk. Megijedünk, elkeseredünk. Mennyi fáradtságunkba került, hogy kibírjuk a szabad napig, és most p^dig elveszik tőlünk és egészen közönséges unalmas hétköznappá változtatják! Hogyan birjuk ki a következő ünnepnapig?