Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 15 a patájával döngeti az ajtót. És mi volt ez a sziszegés? Most meg ez a füttyszó? Ugy tetszett, mintha minden elképzelhető hang megelevene ett és boszorkánytáncot járt volna körülöttem. Valahol ajtó nyikordult, aztán becsapódott. Bizonyára az egyik kocsis ment le az i tállóba, éppen a pejhez, ahhoz, amelyet ki kell vezetnem. Szemem előtt felmerült a nagy fekete ló, amint patáival a földet döngöli, ágaskodik, nekem rohan és mint valami kis forgácsot, eltapos. Persze, ha ezt a képet előbb elképzelem, az asztalnál, nem kezdek el kérkedni. De a kép itt jelentkezett és véletlenül, én meg természetesen nem akartam me^iátrálni - szégyeltem magam. így hát dacos lettem. Tulajdonképpen csak azért filozofálgattam a sötétben, hogy eltereljem a figyeheiaet és ne kelljen se jobbra néznem, se balra, mindenütt nagyon sötét volt. Egyszerűen csak állok ezen a helyen - aüdig, amig» megijednek és a keresésemre indulnak, döntöttem el maganban. Ebben a pillanatban valami keservesen felsikoltott és egyszerre hallani kezdtem körülöttem a hangokat. Mennyi volt! Egyik félelmetesebb, mint a másik. Valami elsiklik mellettem! Egészen közel! Kutya? Patkány? Néhány lépé.t tettem az elő.tem levő falmélyedés felé. Ugyanakkor valami odacsapódott a távolban, vagy lehet, hogy összedőlt? Ite micsoda? Újra! És újra és egészen közel hozzám! Ez csak a pejló lehet az i téllóban, a patájával döngeti az ajtót. És mi volt ez a sziszegés? Most meg a füttyszó? Ugy tetszett, mintha minden elképzelhető hang megelevenedett és boszorkányténcot járt volna körülöttem.