Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

AC hogyan alkalmazkodjanak a művészhez. Ennek következtében nagyon furcsa helyzet állt elő: amikor a karmestert valamire meg kellett kérni, nem azok a zenészkollégói mentek hozzá, akik ugyanolyan nagy művészek voltak, mint ő, úx hanem BsdcEm: rém bizták az ügyet. Én azonban az esetek többségében nem közvetlenül Erdmannsdörferre hatottam, hanem többnyire kerülő uton az igen csinos és értelmes feleségén keresztül, aki nagyon jél értett hozzá, hogyan befolyásolja férjét. Lassan-lassan Erdmannsdörfer annyira hozzám szokott, hogy senki mással nem kart tárgyalni, csak velem. Ez odáig ment, hogy nekem, akinek halvány fogalmam sem volt a zenéről, kellett egy napon vele együtt összeállítanom a következő hangversenyévad programmját. Nyilvánvalóan azért hivatott engem, hogy egy másik e ember jelenlétáiEi következtében, egy olyan ember jelenlétében, akivel beszélgetni* tudott, ne» maradjon egyedül a gondolataival. Vagy talán azért is,volt szükség a jelenlét ember, hogy legyen aki leirja a megjegyzéseit. így aztán érhhető volt, hogy az igazgatók és zenészek engem használtak fel az általuk jónak tartott programm keresztülvitelére. így tehát megfelelő tanácsokat kellett adnom a hires zenésznek. Volt egy olyan képessége^, amely a gyakorlati életben rendkívül fontos, és amelyről már korábban is beszéltem. Értettan hozzá, hogy ha kellett hallgassa^, máskor viszont titokzatos arcot öltsék és rendkívül jelentőségteljesen azt mondjam "Ugy?" vagy elgondolkozva azt morogjam: "Az Ön véleménye sze-