Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

Yl" eltűnt, mint amilyen váratlanul jelent meg. Mimig nyugtalan volt, valóságos higany. Mindenkinél hosszabb ideig maradt Erdmannsdörfer a feleségével és az én keritőnőm. De ők is, hamarosan eltávoztak, solcatmpndó mosollyal az arcukon. I.y aztán hármasban maradtunk a hege ümüvésznő, én és az anya, aki semmképpen sem akart elengedni engem. Az én német tudásom azonban nem volt túlságosan folyékony és hogy az időt más foglalatossággal is kitöltsük, mint a beszélgetés, a fiatal diva hegedülni tanított. Egy poiipás tokból előszedte Stradiváriját, amelyet én ügyetlenül, ezer félelem közt fogtam meg, nehogy eltörjem. A másik kezemmel még ügyetlenebbül a vonó utón nyúltam, ós az immá • első álmában merült, rendkívül erkölcsös német szálloda csendjébe felhallatszott az általam megszólaltatott hurok KxmragáBxx csikorgása. Amikor a diva nemsokkal ezután elutazott, bucsuzósul egy nagy csokor rózsát nyújtottam át neki, amelynek szirmait szomorúan letépdeste, és amikor a vonat elindult, felém dobta. Ilymódon a regény befejezetlen maradt. Úristen! iáit hallottam én a kudarcot vallott keritönökkel éleselmélyüségem hiányosságairól! Ebben az időben kerültem közelebbi ismeretségbe az Erdmannsdorfer-házaspárral. Erdmannsdorfer rendkívül tehetséges volt, ideges és temperamentumos, érteni kellfett az elviseléséhez. Szemmel láthatóan én ismertem azt a titkot, amit az igazgatóság többi jraggánái tagja nem ismert; egyáltalán nem értettek hozzá,