Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 26 - Hogy érzi magát? - kérdeztem. - Bágyadtabb lettem, de épp ugy szenvedek. - Akkor szivére kell tennem a kezemet,- s a fájdalom rögtön megszűnik. - Gondolja? •«-Gondolom. - Akkor foráLitsa el a kulcsot s én félretolom a reteszt. Pelöltözködtem s az ajtó. alsó résén besugárzó gyertyafénynél a kulcsért mentem s kinyitottam az ajtót. Lilla sápadt volt, ajkalt összecsukva tartotta és arcizmai kissé rángatóztak. Megfogtam a kezét; hideg volt és verejtékes és reszketett. - Nem visszás dolog, hogy a szobaleány helyett, a kit fölcsengethettem volna, önt vertem fel az álmából? - Ez a legegyszerűbb és legtermészetesebb dolog a világon. - Valamit meg akarok vallani önnek 1 - Csak nem azt, hogy szeret? - HOgy szeretem, sőt nagyon szeretem, azt ön úgyis tudja. De most nem erről van szó... Rettentően szenvedek. A ki az arcára nézett, nem is kételkedhetett, hogy szörnyű fájdalmai vannak. Karomat a feje alá csúsztattam s ugy emeltem magasabbra. Egész teste reszketett. Aztán mozdulatlanul feküdt. - Vége... - De az imént egy vallomást akart tenni nekem. - Igen; meg akartam mondani, hogy a mikor a vasúton aludtam, nemcsak nyugodt volt az álmom, de olyan kellemes, mint még soha. Altasson el újra s tudom, hogy minden fájdalmam el fog múlni. - Nem fél?