Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 27 Csodálkozva nézett reám. - Egyezer már megkérdezte tőlem, jellemes embernek tartom-e s én azt feleltem, hogy igen. - Igaz. - Akkor hát altasson el megint. És homlokára tettem a kezemet. - Csakhogy most nem a-feje fáj s hogy megszünhessék > a fájdalma, ha elalszik, a kezemet oda kell tennem, a hol fáj* dalmat érez. - Hem, nem, csak hagyja a. homlokomon. Szempillái nemsokára lecsukódtak, aztán felnyíltak s megint lezáródtak. Elaludt. Kis idő múlva megkérdeztem. - Alszik? - Rosszul, - Mit tegyek, hogy jobban aludjék. - Hagyja a kezét a.homlokomon. Öt perc múlva újra megkérdeztem. - Alszik? - Igen. - Jól? - Jól, de még szenvedek. - Mit tegyek, hogy megszabadítsam a fájdalmától? - Tegyo a kezét a szivemre, azzal a szilárd akarattal, hegy megszünteti a fájdalmamat. Kezemet a szivére tette, az ing fölött, mely nyakig ért, mint a gy arme king. Nem bocsátotta el a kezemet. Le térdeltem, hogy ne kelljen lehajolnom s fejemet az ágynak támasztottam. Félóra múlva felsóhajtott. .Én elbocsátottam a kezét. - Hogy érzi magát? - Jól. Elmúlt a fájdalmam. - Maradjak még?