Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 25 Felköltöttem e öt perc múlva a mozdony füttye je-' lezte, hogy berobogtunk az állomásra, Spaa legjobb fogadójában szálltunk meg a L* Or an-* ge-ban, A fogadó tele volt, mert a fürdőévad még nem ért vé- > get. Mindössze két egymásba nyiló szobájuk volt s az ajtón innen is, tul is az ágy állott. Az ajtó egyik oldalán zár volt, a másikon csak retesz. Az ajtó persze arra az oldalra nyilt, a melyen a terosz volt. üti társnőmnek megmutattam a szobát s a fogadósnét is felhivattam, hadd hallja az ő szájából, hogy ezen az egy ajtón nincs semmi rejtett járás. Reá biEt.am, hogy válasz-' szon és ő a reteszes szobát választotta. Tiz óra lett, Bulyovszkyné egy csésze to jet ivott' és lefeküdt. Fejfájása megszűnt, de nem volt jól a gyomrával. Én alaposan bevacsoráltam, aztán kivettem útitáskámból egy kötet Michelet-t, lefeküdtem és olvasni kezdtem. Egy órai olvasás után épp el akartam fújni a gyertyámat, a mikor halk kopogást hallottam a köztünk lévő ajtón. Azt hittem először, hogy a fülem cseng, de aztán hangot is hallottam,- ogy szót. - Alszik? - Még nem, de ugy látszik, kegyed sem. - Rosszul vagyok. - Görcseim vannak. Csak fájdalmas a dolog, de nem komoly. - Hívjak valakit? - Nincs értelme. Próbáljon megint elaltatni. - Az ajtón keresztül? - Fát persze, - Aligha fog sikerülni, De megpróbálhatom. Minden akaratom megfeszitésével próbáltam hatni rá a falon keresztül, minthogy a szobájába nem léphettem,- de a kísérlet csak félig sikerült.