Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

-PA - És ezt bevallja nekem? - Miért ne vallanám be? - És éppen abban a pillanatban, a mikor el akar altatni? - Becsületes embernek tart, igen, vagy nem? - Igen ás ez eléggé bebizonyítottam, mert hiszen ön ma azt is mondhatná bárkinek, hogy a kedvese voltam. - Mi értelme volna ennek a hazugságnak? - Én nem tudom. De vannak ilyen kalandorok. - De rólam csak nem tehette fel, hogy - A világért sen;. De önnek az a hire, hogy a leghiubb ember egész Franciaországban. - Az meglehet. De a hiúságom még fiatal koromban sem ragadott odáig, hogy olyasmivel dicsekedjem, a mi nem volt igaz. Ha az ember hires ós gazdag,- nincs is szüksége arra,hogy hazudjék... - Hát ákkor altasson el,- nagyon ég a fejem. Fölkeltem, leoldottam a kalapját, ráleheltem többször a fejére, minden lélegzetvétel után végigsimítottam kezemmel a haját, a mig azt nem mondta: Oh, már jobban érzem magamat. A fejszaggatás elmúlt. Leültem vele szemben, kezemet a homlokára tettem Ós lassan, de erélyesen igy szóltam hozzá: - Most aludjék el! - Két perc múlva ugy aludt,mint egy gyermek. Érdekes, sem ő, som én nem voltunk soha Spaaban. Egyetlen állomás nevét sem tudtkk a mégis, közvetlenül Spaa előtt nyugtalankodni kezdett és érthetetlen szavakat rebegett. Én a hüvelykujjammal megérintettem ajakát s azt mondtam: - Beszéljen! Minden megerőltetés nélkül igy szólt: - Megérkeztünk,- költsön fel.