Az istenek nem segítenek; Q 5986

- 3 Zeusz: Hát gyerünk... gyerünk... / a távolban vihar moraja hallatszik, mely egyre közelebb jön/. Rajta!... /alapos vihar tör ki a színen, villámlással és mennydörgéssel. Az Apa ijedten felugrik és rémülten néz maga körül, Zeuszra és a háttérben Prométheuszra./ Apa: Az istenért! hol vagyok? Hogy kerültem ide? Zeusz: Azt mi is szeretnénk tudni... /felkiált/ Hej a rézangyalát, már elég, hagyd abba! Apa: Ki az a "mi"? Maga mit csinál itt ebben a hálóingben? Nem fázik öregapám? Zeusz: Hát először is: ez nem hálóing, hanem mennybéli tóga. Másodszor: nem arról van szó, hogy én mit csinálok itt, hanem, hogy te mit keresel erre, ahol a madár sem jár. én itt idehaza vagyok. És harmadszor: nem fázom, mivelhogy isten volnék. .. Azt az "öregapámat" pedig egyszer, s mindenkorra kikérem magamnak! Apa: Mi volnál? Zeusz: Isten. Zeusz... Hallottál valamit erről? Apa: Zeusz? ... Hát persze. Nekem még humanista képzettségem van.. Zeusz... Athene... Gea... Herkulesz... Prometheusz... Zeusz: /mintha súgna/ No... no.. Apa: /értelmet Ienü

I/

Mîfé

Ie: no-no? Zeusz: /mint fent/ No, Pro... /Prom. felé gesztikulálva/ Pro-me... Apa: /hitetlenül/ Csak nem? Zeusz: Csak igen. Apa: Szűz Mária, ez tényleg annak néz ki... /közelebb megy Prom.hoz/ És hol a sas? Prom.: Már régen eljátszottam Zeusszal. írás jött ki nekem. De kinek van türelme annyit olvasni? Meg már a szemeim is rosszak, Zeusz: Nos hát ölelkezzetek össze! Apa: Miért ölelkeznénk? Nem vagyunk pohárköszöntőn! Zeusz: Hiszen régi haverok vagytok. Apa: "Haver!" Egy hülye fráter. Prom.: /felháborodva/ Te... te nyavalyás... nélkülem még nyereg alatt puhítottátok volna a hust! Azaz, hogy még nyergetek s em volna.