Az istenek nem segítenek; Q 5986

- 22 Riport.: He,he,he... Ара: He,he,he. Képzelje azt a bűzt. R i port.: Miféle bűzt? Apa: Ami magából kelne, ha felrobbanna. Elég lenne az egész világűrre. Hiszen igy sem bírom a szagát. Még az Istenek Is szédülnének tőle., /a szobák felé néz/... ugy hiszem. Riport.: He,he,he. Nagy kópé maga öregúr. /Terka jön./ Terka: Apuska, feltálaltam már a szobádban. Apa: Köszönöm kislányom. Ez a fiatalember itten egy kicsit elvette az étvágyam, de remélem, hogy a te főzted még így Is ízleni fog... /felmegy/ Terka: Itt marad vacsorára Frédi? Riport.: Kézcsók, örömest. Kézze

I-1ábbaI, hogy ugy mondjam. Csak elugrok a szomszédba valamit elintézni. . Egy órácskáh belül vi ssza I eszek. Terka: Várunk magára, Frédi. A viszlát, /Riport, távozik, az ajtóban összeütközik Péterrel./ Riport.: Ó bocsánat, ezer bocs, mélyen tisztelt mesterem. Kár, hogy már muszáj mennem, de kár. De rövidesen vissza vagyok..'. Rövidesen... A viszlát. Péter: /utána/ Nem muszáj... /Terkához/ Hát ez meg mit akar Itt?. Terka: Lesi a szenzációt. Ugy I áts z I k., jól értesült. Péter: Hogy ne érje csalódás... Még "nyugodalmas" jóestét sem kívántam neked /megcsókolja/. Terka: Nem Is csodálkozom. Jóestét, kedvesem. Kezdődik a bolondok.— háza. Péter: /gondterhelt, nyomott kedélyű, elgondolkozott, mint valaki, aki életének sorsdöntő órái előtt van/. Miféle bolondokháza? Terka: Hát megjelent ez a riporter, mint hasonló esetekben mindigi Patt hajszolja Pau lát... Péter: Mint hasonló esetekben mindig... /mindketten savanyúan mosoI yognak/