Szilánk; Q 5984

parasztház körvonala. Amikor kilépnek, a lámpással megvilágítják a színpadot. Rövidre rá rakéták szállnak, gépfegyversorozat, Mária és Vera megtalálja a sebesült katonát, a házba viszi, Mária szögre akasztja a lámpást, kivilágosodik a szin. Agyba fektetik a katonát, az fájdalmában nyög, / VERA» A fején sérült meg, M.*RIA t Milyen fiatal, jaj, drága gyermekem. Vájjon ki sir utána? Hát már sohasem lesz ennek vége?! /észbekqp, hirtelen / t Te, Vera, valóban a mieink közül való? VERA I A Rákóczi egység harcol lent a völgyben. Mintha láttam volna köztük ót is /Leveszi a lámpást a szögről, megvilágítja a katona véres arcát / t Anyám ! Ez Váradi István, Hozz hamar egy inget, vagy valami fehér gyolcsot, be kell kötözni, gyorsan, különben elvérzik ! Majd addig lemosom az arcát, MARIA t Hozom már, /Matat a szekrényben / VERA / vizet hoz, óvatosan mossa a sebet, István nyög / : Hogy vérzik! MÄRIA / széttép egy fehér inget / » Tessék Aintről /• ®1 kell bujtatnunk, Vera, Megtalálják a tábori csendőrök vagy azok a faszisták! VERA / nagyon gyengéden bekötözi a nyögdécselő Istvánt /. ISTVAl / magához tér, mereven nézi Verát / : Ki ав ? Mit akar ? VERA : Jóbarátl ISTVÄH /nem lát / » Meg kell keresnem az erdész házát! VERA » Kérem, maradjon nyugodtan. Az erdész lánya vagyok, Vera, ISíVAH Aeresi Vera kezét, elkapja, szorongatja / : Vera...kérem,.. maga az... nem látok! Kérek egy kis világosságot /fel akar kelni /.